Uborka? Szezon!

Nem agrárpiaci beszámolót készülök írni, nem. Az esztendő uborkaszezonnak mondott időszaka épp most „zajlik”. Azaz, nem annyira zajlik, ettől az, ami. Hallottam a minap egy érdekes véleményt egyik beszélgetőtársamtól, aki – aktív emberként a zenei életben – minden bizonnyal jobban érti nálam, mikor minek van itt a szezonja, na de azért személyes tapasztalatom, véleményem nekem is akad.

Benkő Péter

Veszprémiként – sok környékbeli településen élők is megerősítik ezt – megismertük, átéljük nap mint nap, milyen érzés fővárosinak lenni. Talán mindenki tudja, mire gondolok, igen, Európa Kulturális Fővárosa polgárának. Annyi bizonyos, hogy nem volt, jó darabig nem is lesz unalmas, sokkal inkább érdekfeszítő, izgalmas, tartalmas. S meggyőződésem, nem csupán 2023-ban, hiszen egy ekáefségnek hosszabb távú hozadékai is vannak-lesznek. Mire gondolok? Ha körülnézünk szeretett (fő)városunkban, tapasztaljuk lépten-nyomon – mintha kicserélték volna a vármegyeszékhelyet. Azoknak meg aztán különösen élvezet, akiknek életük szerves része a kultúra, akik igénylik. És mindenfajta kultúra. A rendezvények szervezői előtt pedig igazán le a kalappal!

Hogy jön ide mégis az uborkaszezon? – kérdezhetik, hiszen júliusban sem unatkoztunk, augusztusban sem fogunk, meg azért nyaralni is menni kéne már – na, hát valahol ezen a ponton. Nyaralni, hiszen már kifelé megyünk a nyárból, s itt utalok vissza a kultúrélet aktivistájára. Pont, hogy tőle hallottam azt, bizony, az embereknek bizony nem csupán a színes-zajos-látványos (mondjuk ki: kommersz) nagy rendezvényekre van igényük. Időnként megpihennének. Kikapcsolnának. Mert erre is van lehetőség a nyüzsgés közepette, igen, vannak jó kikapcsoló programok.

Aztán azt se felejtsük el, emberek vagyunk, élő és érző lények, biológiai-szellemi-lelki értelemben. Ki lehet maxolni (fuj!) a lehetőségeket mindenből, egyikünk erre, másikunk másra vágyik, de muszáj kiadni a fáradt gőzt. Még a gépek is kapnak állásidőt, hogyne érdemelnénk meg mi is a pihenést. A passzív pihenést! Nem önzés, higgyék el! Amikor úgy igazándiból kizárjuk a külső világot és elmerülünk – a Balatonban is, persze, na meg elmerülünk saját belső világunkba. Ha szükséges, lehet ilyenkor összegezni a velünk történteket, de még azt sem muszáj, jobb az agyat is nullára állítani egy időre. Ki, csak ki a nyüzsiből, ki a szabadba, és csak azért se csinálni semmit. Lazulni. Egyedül vagy másokkal, mindegy, csak lazulni. Töltődni. Sok-sok energiával. S lehetőleg nem civilizált környezetben.

Mert szükségünk lesz rá. Az uborkát is felszedik egyszer. Hamarabb, mint gondolnánk...