"Sokan úgy tartják, a nő olyan, mint a virág"

Érdekes, hogy a nőnap is erre az időszakra esik, a párhuzam szembetűnő. Sokan úgy tartják, a nő olyan, mint a virág. Minél több gondoskodást kap, annál szebb, sugárzóbb. Ha úgy vesszük, virág a nagymama, az anya, a feleség, a gyermek, az unoka, a munkatárs; addig bontogatják szirmaikat, amíg van kinek megmutatni a belőlük áradó szépséget, szeretetet, törődést.

Bár a nőnap eredetileg az egyenjogúságért vívott harc emléknapjaként íródott be a naptárba, előbb februári, majd 1917 után a ma is érvényes március nyolcadikai dátummal, mostanság már másként gondolunk rá. Hazánkban jó ideje nem a valamikori sztrájkokat, megmozdulásokat idézi ez a kora tavaszi nap, hanem a figyelmesség, a megbecsülés, a másik nem iránti tisztelet kifejezését a jellemzően a lehető legjobb szimbólummal, a virággal. Férfiszemmel nézve a nőnap annak elismerése, hogy hölgyek nélkül nem lehet élni, vagy, ha lehet, nem érdemes. Lehetséges, hogy a mindennapok rohanásában nem tűnik fel, vagy csak nem gondolunk rá, ők akkor is gondoskodnak rólunk, aggódnak értünk, szeretnek, féltenek minket, férfiakat, s ez akkor is igaz, amikor éppen szemrehányást kapunk tőlük. Ez is csak értünk történik. A virágzást hozó kora tavaszi nap ráirányítja a figyelmet mindarra a jóra, szépre, amit tőlük kapunk, és arra is, hogy erről az év több napján se feledkezzünk meg. Március 8-án álljunk meg egy pillanatra, s gondoljunk hálával az édesanyára, a nagymamára, a feleségre, a gyermekre, a kollégára, tisztelettel minden ismerős és ismeretlen nőre, s jusson eszünkbe, nélkülük mi sem lennénk.