Jó reggelt, Veszprém vármegye!

A rehabon nem könnyűek a hétköznapok, egy végtagamputálást követően muszáj talpra állni, minden értelemben. Úszni és esni is meg kell tanulni – fél lábbal akár. Sanyi nem elveszett ember, humorérzékért sem kellett sorba állnia. Igazán szorgalmas, úgyhogy kibújni nem tudván a bőréből, igyekezett, ami az esést illeti is. Gyakorolt egyre, a nővérek dicsérték, persze, ettől még jobban igyekezett. Hamar példaképpé vált a többi rehabos szemében, akik érthető módon nem rajongtak az esésekért. De Sanyi szorgalmas eséseinek köszönhetően szállóige alanya lett egy idő után. Aki nem akarta gyakorolni az esést, csak annyit mondott, hogy ő bizony látta Sanyit esni, köszöni, annyi elég volt. Sanyi nevét ma is emlegetik a rehabon az esést tanulók, miközben ő már régen otthon szaladgál a műlábával.