Sokan voltak kíváncsiak László Attila balatonfűzfői fellépésére

Nincs is szebb annál, mint amikor családok jönnek kisgyerekekkel, leterítve a pokrócot, igazi piknikhangulatot teremtve. A Vágfalvi Ottó Művelődési Központ és Könyvtár szervezésében tartott eseményre az intézmény sok székről gondoskodott, de még így is kellett pótszékeket kihozni a plébániáról. Hatalmas volt az érdeklődés László Attila iránt. Nagyon sokan jöttek nemcsak a környező településekről és városokból, hanem például Székesfehérvárról vagy éppen Budapestről, kifejezetten azért, hogy az egyórásra tervezett koncertet meghallgassák, amely végül másfél órás lett.

Attila a székelyföldi Kézdivásárhelyen született. Már kisgyerekként is érdeklődött a zene iránt, ezért szülei kilenc­éves korától zongorázni taníttatták. Egy alkalommal a helyi templomban Bach D-moll toccatáját adta elő hallás után. A templom kántora ekkor figyelt fel rá, majd magánórákon tanítani kezdte. Ezután a fiú az egyházi kórusban zongorázott, orgonált az ünnepek alkalmával. Szívesen énekelt Zámbó Jimmy-, Demjén Ferenc- és Máté Péter-dalokat, elmondása szerint az ő hangjukban volt valami különleges, ami a mai előadókból hiányzik.

– Csodálatos gyerekkorom volt, én még az utcán nevelkedtem, jó értelemben véve, rengeteget fociztunk. Szüleim a tiszteletre, az őszinteségre és a hazaszeretetre neveltek. Szerencsére én nem éreztem ellentétet a magyarok és a románok között, igaz, ahol én éltem, ott többségben voltunk mi, magyarok. Székelyföld egy csodálatos hely, rengeteg nevezetességgel, gyönyörű természeti adottságokkal, ha valaki még nem látta, mindenképpen jöjjön el, garantálom, hogy feltöltődik. Persze a finom pálinkát és töltött káposztát okvetlenül meg kell kóstolni – jelenik meg egy csibészes mosoly Attila arcán. Miközben beszélgetünk, már rengeteg ember áll körbe minket, reménykedve egy fotóban, egy autogramban. Mint mondja, a karantént nagyon nehezen élte meg. Közösségi oldalán többször bejelentkezett élőben, olykor egyedül, máskor a zenekarával, jó érzés volt, hogy sokan nézik, de egy zenész számára az ad katarzist, ha élőben zenélhet, közönség előtt. A fűzfőiek pedig végig lelkesek voltak, többször vastapssal fejezték ki hálájukat a fantasztikus előadás miatt.

László Attilát magával ragadta a Mámai romtemplom idillikus hangulata, romantikája. Még soha nem zenélt ilyen helyen, többször elmondta, hogy Balatonfűzfő büszke lehet a város ékkövére. Amikor 2011-ben megnyerte a Csillag születik című tehetségkutató műsort, egy ország szerette és ismerte meg. Szerencsére nem szállt el magától, megmaradt ugyanannak a szerény, tehetséges zenésznek, akit megismerhettünk kilenc évvel ezelőtt. Hosszú haja már a múlté, de pályafutása töretlen. Három lemeze jelent meg eddig, kettő ismert magyar dalokból, egy pedig a saját szerzeményeiből, ezeket a koncert után többen meg is vásárolták.

Attila saját dalain kívül énekelt Koncz Zsuzsától, Máté Pétertől, Presser Gábortól, Demjén Ferenctől – a teljesség igénye nélkül. Megható volt, amikor a közönség a legvégén felállva együtt énekelte a székely himnuszt. Trianon 100. évfordulója őt is mélyen megérintette. Szerinte az erdélyi emberek soha nem lesznek képesek feldolgozni mindazt, ami 1920. június 4-én történt. Szétszakítottak egy nemzetet, de a magyarságot soha nem lesznek képesek, ezért is énekelte el a közönség nagy örömére a Nélküled című dalt.