Sterbik Árpád: az egészség a legfontosabb

– Ne haragudj rám, hogy először „kifaroltam” a beszélgetésünk lehetőségéből, de akkor nem voltam túl jól, igaz, most sem vagyok éppenséggel csúcsformában, ám két koszorúérműtét után ez nem is csoda – szabadkozott a füredi szívkórházba történő újbóli visszatérésekor a sportág legendás alakja. – Valójában nem volt arra utaló jel, hogy ez, vagy hasonló dolog történik majd velem, reggel a kávémat akartam meginni a teraszunkon, mikor hirtelen mellkasi fájdalmat éreztem. Mivel a tünetek nem akartak megszűnni, és mind rosszabbul éreztem magam, bementem a kórházba, ahol szívinfarktust állapítottak meg nálam. Rendszeresen kerékpározok és gyalogolok, a baleset előtti napokban is mozogtam. Először egy hetet töltöttem a tóparti város egészségügyi intézményében, ahol a dolgozóktól sok segítséget kaptam. Hála a gyors orvosi beavatkozásnak, még tudtak tenni azért, hogy az állapotom jobbra fordulhasson. Ugyan egy rövid időre elhagyhattam a kórházat, ám a héten vissza kellett térnem, hogy megkezdhessem a hosszabb, többhetes utókezelésemet. Most szigorú pihenés vár rám, nem szabad terhelnem magam, még a beszélgetéssel is csínján kell bánnom – mosolyodott el a vajdasági születésű 44 éves sportember, akire az 1999-es egyiptomi vb-n figyelt fel a közvélemény, mikor a jugoszláv válogatottal 19 évesen bronzérmes lett. A klasszis hálóőr először 2001 és 2004 között védett a királynék városában, a Fotex KCV-vel Bajnokok Ligája-döntőt is játszott, majd légióskodott Spanyolországban, szerepelt a BM. Ciudad Realban, az Atletico Madridban és az FC Barcelonában is. Tíz éve az északmacedón Vardar Szkopje igazolta le – 2017-ben velük lett negyedszer BL-győztes –, aztán 2018-ban visszatért Veszprémbe, ahonnan két év múlva visszavonult. Ám pályafutása során hiába nyert harmincnál is több trófeát, a spanyol nemzeti együttessel világ- és Európa-bajnokságot, a nemzetközi szövetség által 2005-ben a világ legjobb kézilabdázójának megválasztott cerberus most nem igazán akart diskurzust folytatni szeretett sportágáról, aminek sajnos meg is van az oka...

– Hogy is mondjam, az Aalborg Handbold elleni hazai BL-negyeddöntő – számunkra nem túl szívderítő – eredményét nehezen viseltem, a lefújás után ennek hangot is adtam, de mint utóbb kiderült: nem szabadott volna úgy felhúznom magam, semmi sem ér ugyanis annyit, mint az ember egészsége. Vagyis az a legkevesebb, hogy nem utazhattam el a csapattal a végül kieséssel zárult dániai visszavágóra. A közeljövőben minél kevesebbet is akarok foglalkozni a kézilabdával, próbálom kikapcsolni magam a sportági vérkeringésből. Füreden is bejött a szobámba egy férfi, aki szeretett volna velem eszmét cserélni a kézilabdáról, ám egy idő után udvariasan megkértem, hogy a társalgásunkat halasszuk inkább máskorra.

Sterbik Árpád későbbi pihenéséhez, gyógyulásához talán nem árthat meg egy pohár bor, ez csak amiatt jutott eszünkbe, hogy a lábadozó sportoló egyik hobbija a borászkodás. – Szeretem a finom borokat, főként, amikből fröccs készíthető, van egy kis szőlőm a Balaton mellett, Szepezden. A rozéból, kékfrankosból és olaszrizlingből készült palackokból elsősorban a családnak és a barátoknak adunk. A minap éppen nézegettem, jónak ígérkezik a termés, szépek a tövek, de mert egy ilyen gazdálkodás sok munkával jár, minden segítség elkél. Ha megengeded, egy mondat erejéig még visszatérnék az eredeti témánkhoz: mindenkinek köszönöm a sok jókívánságot, nagyon jól estek, és igyekszem vigyázni magamra!