VEOL
Veszprém vármegyei hírportál
november 1., péntek
A Ferencváros mindig érdekes, aki szereti, annak azért, aki nem, annak pedig azért. Labdarúgásban itthon már hosszú évek óta egyeduralkodó, a legutóbbi öt bajnokságot sorozatban megnyerte, és minden jel arra mutat, hogy halad a hatodik, összességében a 34. aranyérme felé. A nemzetközi porondnak is jó ideje állandó szereplője, kimondott célja a Bajnokok Ligájának a csoportköre, ami 1995 után 2020 őszére össze is jött, tavaly itt csúfos kudarcot vallott, ám az Európa-konferencialigában megérte a tavaszt, de a playoffban a görög Olimpiakosz megállította.
Orosz Pál, a futballklub vezérigazgatója a héten terjedelmes interjúban értékelte a Fradi elmúlt háromnegyed évét, és ebben többek között ezt is mondta: „...a Ferencvárost nem kizárólag a magyar, hanem a nemzetközi piacon is egyre meghatározóbb, erős márkává – úgymond branddé – kell tennünk, amelynek egyik alappillére az, hogy az európai futballban ismert név üljön a kispadon. Ahova mi pozicionáljuk a Ferencvárost a nemzetközi piacon, annak elengedhetetlen eleme, hogy külföldi vezetőedző irányítsa a csapatot.” Mindez azzal kapcsolatban jött szóba, hogy a kudarcos BL-selejtező után a csapat szárnyalt a megbízott vezetőedzővel, Máté Csabával, akinek ennek ellenére távoznia kellett, illetve át kellett adnia a helyét a szerb Dejan Sztankovicsnak.
Adódik a kérdés: miért nincsen olyan edzőnk, aki Orosz Pál szavaival élve ismert az európai futballban?
Többször sopánkodtunk már azon, hogy nincsenek olyan klasszisfutballistáink, akiknek a neve a kontinensen mindenütt jól cseng – ez most Szoboszlai Dominik révén talán meglesz, még ha egy fecske nem is csinál nyarat. Szóvá tettük azt is, hogy a nagy elődöknek nincsenek méltó utódjaik a játékvezetőink között sem, a BL-ben és az El-ben sem találtunk eddig magyar bírót, és a hátralévő fordulókban sem fogunk. Nagy elődöket találunk az edzők között is, a múlt század derekán az olasz és a német első osztály tele volt magyar szakemberekkel, de más országok is szívesen fogadták honfitársainkat, később például Baróti Lajos is irányíthatott olyan klubot, mint a Benfica.
Amikor beindult itthon az UEFA edzőképzése, az átállás egyik fő indoka az volt, hogy ennek köszönhetően magyar edzők tucatjai dolgozhatnak külföldön – ennek csaknem 30 éve, és a helyzet csak rosszabbá vált. Olyannyira, hogy még a Fradinál kisebb ambíciókkal rendelkező magyar klubok sem igen adnak kispadot fiatal, feltörekvő szakembereknek, nyilván tudják, miért. Ám amíg itthon nincs becsületük, külföldön biztosan nem lesz.