Muníció

Csalódást okozó, nagy lehetőség kapujában elbukó, sima vereséget szenvedő csapatot ritkán szokott háromezer ember felállva ünnepelni. Ennél jóval kisebb kudarcokért is fordult már el a saját szurkolótábora a kedvenceitől, ezúttal ráadásul óriási volt a tét: a DVTK Hun-Therm női kosárlabdacsapata története során először bejuthatott volna a kontinens elitjének a csúcseseményére, az Euroliga négyes döntőjébe.

A feltételes mód is sejteti, hogy ez nem sikerült. A diósgyőrieknek „csak” annyit kellett volna tenniük a negyeddöntős párharc lezárásaként, hogy 1-1-es állásnál hazai pályán legyőzik a Villeneuve d’Ascq együttesét, amelyet két hete már ugyanott két vállra fektettek egyszer, azaz a vállalkozás cseppet sem tűnt lehetetlennek. Sőt, utólag sem tűnik annak, a francia csapat egyáltalán nem jobb a DVTK-nál. Csupán a döntő helyzetet jobban kezelte, és ezért tudott idegenben nyerni a mindent eldöntő harmadik meccsen. Éppen egy hónapja a női válogatott engedett ki a kezéből világraszóló sikert, nevezetesen az olimpiai részvételt, olyképp, hogy 22 pontos előnyről elbukta egyetlen ponttal a sorsdöntő selejtezőt, most pedig a Diósgyőr hagyott ki – a sportágról szólva stílszerűen fogalmazva – hatalmas ziccert.

Mégpedig azzal, hogy a legfontosabb bő másfél órában mélyen a tudása alatt teljesített, nem bírta el mentálisan a téttel járó terhet. 

épp csak néhány amúgy kiváló sportember most nem tudott felnőni a feladathoz.

Fontos szó itt a most, hiszen ez a csapat a várakozáson felül szerepelt az Euroligában, amelyben mindössze a második idényét töltötte. A csoportkörben nálánál tapasztaltabb, a keret értékét tekintve erősebb csapatokat felülmúlva a második helyen végzett, és elérte, hogy néhány százról háromezerre növelte a nézőszámot a DVTK Arénában, cseppet sem mellesleg pedig jelenleg veretlenül vezeti a hazai bajnokság tabelláját. Szerda este a csapat rosszul játszott, nem valósította meg a diósgyőriek álmát, de rászolgált arra az ünneplésre, amelyet sajátos módon a fájdalmas kudarc után kapott a szurkolóitól. Ők az idény eddigi szakaszának az egészét nézték és köszönték meg, egész egyszerűen nemcsak a csúcson, hanem a mélyponton is szeretik ezt a csapatot. Ha ez nem ad mentális muníciót a folytatásra, akkor semmi sem.