Ajka

2015.09.12. 16:56

A bányászok papja - 115 éve született Kakas Aladár ajkai plébános

Az ajkai bányászat ebben az évben ünnepli kezdetének 150. évfordulóját. A jubileumi megemlékezéseken általában kevés szó esik a bányászok – különösen az 1945 előtti – mindennapjaihoz szorosan kapcsolódó és azt közvetlenül is befolyásoló vallásról, hitéletről, és annak irányítóiról.

Civil Tudósítónktól

A múlt század harmincas éveiben az ajkai bányászok egyházi életét nagymértékben meghatározta egy fiatal, energikus, nagy teherbírású és a társadalmi problémákra is érzékeny pap, Kakas Aladár tevékenysége. 1928-ban érkezett Ajkára. Szolgálata alatt az új és önálló ajkai római katolikus plébánia és egyházközség megszervezése és az ajkai templom felépítése mellett nagyon sok időt szentelt a hozzá tartozó ajka-csingervölgyi bányásztelepre is.

A korábban babócsai káplánnak teljesen ismeretlen volt a bányászok világa, ezért szolgálatát azzal kezdte, hogy végiglátogatta a kolónián élő családokat, majd a bánya vezetőit is, hogy megismerkedjen problémáikkal és a helyi sajátosságokkal. Közben, szinte nulláról indulva megkezdte a hitoktatást és a szentmisék tartását a felsőcsingeri iskolában, ami ebben az időben kápolnaként is szolgált. Mindez az Ajkától való körülbelül 6 kilométeres távolság miatt nem volt egyszerű feladat. Az utat hetente többször, részben gyalogosan, részben pedig a bánya lóvontatású pályakocsiján, majd később sínautón tette meg. Ezen időszakban a bányászok egy része már Alsócsingerben lakott, és kérésükre 1929 tavaszától itt is rendszeressé tette az egy tantermes iskolakápolnában az istentiszteleteket. Közreműködésével a bányászok adományaiból még ebben az évben két harangot is készítettek. A bányászmotívumokkal díszített harangokat először az iskolaudvaron felállított haranglábon helyezték el, majd a 2005-ben felszentelt csingeri kápolna tornyában kaptak helyet. Hogy munkáját még jobban el tudja látni, 1930-ban egy hónapos tanulmányúton vett részt régi, tradicionális bányavidékeken, így a tapasztalatszerzés mellett lehetősége nyílt a vallási állapotok összehasonlítására is.

A kolónián, ahol korábban csak ritkán – általában a temetéseken – találkoztak az egyház képviselőjével, Kakas tisztelendő jelenléte rendszeressé vált. Szívesen vett részt a nem egyházi szervezésű csoportos rendezvényeken, ünnepségeken is. Véleményét kikérték, ismertté és népszerűvé vált a bányászok között.

A hitélet mellett szívügyének tekintette az iskolai oktatás feltételeinek és színvonalának javítását. Az e kolónián működő két iskolát a bánya tartotta fenn állami támogatással és egyházi irányítással. Ebben a helyzetben sokszor összeütközésbe került a bányavezetéssel. Fenntartásra, korszerűsítésre csak a legszükségesebbet költötték, és a tanerőkkel is próbáltak spórolni. A gyerekek tanításához a lehetőségeket ugyan biztosították, de nem foglalkoztak azzal, hogy ennek igénybevételéhez a tanulóknak milyen messze kell télen-nyáron gyalogolniuk. Eredményként könyvelhető el, hogy sikerült megakadályoznia az alsócsingeri iskola bezárását, sőt, később a bővítésére is sor került. Ugyancsak neki volt köszönhető, hogy az Ajka külterületéhez tartozó Gizella-majori gyermekek ne a közel 4 kilométerre lévő ajkai iskolába, hanem az 500 méterre található felsőcsingeri – a bánya által fenntartott – iskolába járhattak. Később a felsőcsingeri iskola két tantermét összenyithatóvá alakíttatta át, így az alkalmassá vált nagyobb rendezvények megtartására is.

Kakas plébános az oktatás mellett aktívan foglalkozott hívei szociális és anyagi gondjaival is. Tapasztalta, hogy a három műszakban dolgozó bányászoknak milyen kevés idejük marad a pihenésre, ezért 1931-ben, a bányalelkészek országos értekezletén előterjesztette, hogy az állam tiltsa meg a vasárnapi munkaszüneti naphoz kapcsolódóan az este 10 órakor kezdődő éjszakai műszakot. Figyelemmel kísérte a jövedelmi viszonyaikat is. Bár a bányamunkások fizetése helyi viszonylatban magasabb volt az egyéb területen dolgozókénál, 1939-ben javasolta az igazgatónak, hogy kapjanak külön karácsonyi segélyt.

Hitbéli következetessége, oktatási és szociális kérdésekben tett problémafelvetései miatt szinte állandó összetűzésben állt a bányavezetéssel, akiknek szokatlan volt, hogy rajtuk kívül valaki bele akar és mer szólni a kolónia életének irányításába. Többször meg akarták leckéztetni a plébánost. Hónapokig nem engedélyezték számára a lófogat és a sínautó használatát, emiatt gyalog volt kénytelen Ajkáról Felsőcsingerbe járni, és csökkentették az egyházközségnek és személyesen neki jogosan járó pénzbeni és természetbeni juttatásokat. Kakas tisztelendő azonban mindig kitartott elvei mellett. Emiatt később már kénytelenek voltak egyenrangú partnerként kezelni, és javaslatai közül a bánya segítségével sok minden megvalósulhatott.

A dolgozó emberek – köztük a bányamunkások – iránti tiszteletének szép példája az ajkai Jézus Szíve-plébániatemplom oltárképe. Az 1941-ben Jakab Károly által festett képen a művész megörökítette az akkori jellegzetes ajkai személyeket, köztük a bányászokat is. Az oltárkép, amelynek jobb oldalán Jézus körében bányászok láthatók karbidlámpával és csákánnyal a kézben, az országban is egyedülálló.

Kakas Aladárt 1942-ben helyezték el Ajkáról. További szolgálata során az egyházmegyében több helyen és különböző megbízásokkal eredményesen tevékenykedett, de szíve visszahúzta első sikereinek helyszínére. 1985-ben Székesfehérváron hunyt el. Végakaratának eleget téve Ajkán temették el. Sírja a városi új temetőben található.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!