Összhangban kutya és gazdája: sikeres vakvezető vizsgát tett Milán és Nelson

Tételt húzott Milán a vizsgán, miszerint egy hivatali ügyintézést kellett elintéznie Nelsonnal. Eszerint otthonunktól elmentek a közeli buszmegállóig, felszálltak arra a járatra, ami a postához vitte őket, ott Milán elintézte ügyeit, aztán visszaindultak. A 20 éves fiatalember, aki egy betegség miatt óvodás kora óta alig lát, és a gyönyörű, közel kétéves labrador minden lépését „vizsgabiztosok” figyelték hétfőn a miskolci Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, köztük Köbli Mónika, Nelson kiképzője. Lenyűgöző volt látni azt, amilyen szeretettel, ugyanakkor rendkívül fegyelmezetten közlekedtek ők ketten, tökéletes összhangban egymással, szinte előre tudták a másik gondolatát. Nelson megállt az úttestnél, a zebra előtt, átkelés közben minkét oldalra tekingetve figyelte a forgalmat, védve gazdiját, majd nyugodtan, ülve várta a buszt. A zsúfolt járaton ugyancsak fegyelmezetten ült a leszállásig, aztán a postán békésen figyelte végig az ügyintézést. Hazafelé a boltban szinte hihetetlen volt látni, hogy Nelson nem szaglászta végig a húsos pultot, és közömbösen elsétált előtte, látni lehetett rajra, tudatában van annak és büszkeséggel tölti el, hogy mekkora felelősség az övé. Az emberek zöme nagy szeretettel tekintett rájuk, nem húzódoztak amiatt, hogy a kutya köztük lépked.

Erzsébet és István, a fiatalember szülei pedig mindeközben otthon izgult mindkettejükért, mert mint elmondták, Nelson családtag náluk. Tavaly karácsony előtt kérésükre került hozzájuk, azóta elválaszthatatlanok Milántól. Nelsont mindenki imádja, kényezteti. A fiatalembernek még két testvére van, öccsét, Balázst reggelente együtt keltik fel a négylábúval. Aztán a közeli futtatóhoz megy Milán és Nelson, a játékra, futkosásra nagy szüksége van a négylábúnak, utána pedig busszal a padragi városrészbe utaznak, ahol a fiatalember a Molnár Gábor Műhely Alapítvány szövőműhelyében dolgozik. Ide is azóta tud elmenni, amióta Nelson vele van.

– Amióta itt él velünk együtt Nelson, kinyílt a világ, gyökeresen megváltozott az életem. Hosszú évek óta magányos voltam, csak itthon ültem, vártam, míg valaki hazaér a családból, most pedig magam is teljes életet élhetek – mondta nagy örömmel Milán. Sétálhatok a városban, találkozom és beszélgetek emberekkel, ami nekem nagy boldogságot jelent! – fogalmazott a fiatalember.

Köbli Mónika arról beszélt, hogy az iskolájuktól Veszprém megyében Nelson az első kihelyezett kutyájuk, amit minden esetben ingyen adnak azoknak, akik kérik tőlük. Utalt rá, a kutya kiválasztásakor nagyon megnézik azt, hogy természetében minél tökéletesebben összhangban legyen a gazdijával, iskolájukban labradort és golden retrievert képeznek ki erre a feladatra. Tavaly 15 vizsgát tettek le kutyáik sikerrel. – Az igények tükrében még több vakvezető kutyára lenne szükség, de az ehhez szükséges feltételeket sajnos nagyon nehéz előteremteni – tette hozzá.