Aranyoszöld kétéltű: A kis tavibéka és fajtársai a Bakonyban gyakoriak

A kis tavibéka (képünkön) a nagy tavibékával együtt a kecskebékának a „szülőfaja". Fotó: Tóth Sándor

A csoportba tartozó három faj közül a kis tavibéka (Pelophylax lessonae) színezete a legváltozatosabb, gyakran aranyoszöld, világosabb vagy sötétebb barnás foltokkal, csíkokkal díszített. A kis tavibéka a nagy tavibékával együtt a harmadik zöldbékának, a kecskebékának a „szülőfaja". Ez utóbbi tulajdonképpen a két tavibéka szaporodóképes hibridje, mely mindkét szülőfaj kromoszómáit örökli. Azonban egy sajátos mechanizmus következtében a testében valamelyik szülő génállománya felszívódik. Ezért a hibrid kecskebéka vagy nagy, vagy kis tavibéka- ivarsejteket termel. A jelenséget hibridogenetikus szaporodásnak nevezik. A kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó herpetológus szakemberek emiatt a kecskebékát nem is tartják önálló fajnak. A három hazai zöldbékát külső morfológiai bélyegek alapján nehéz megkülönböztetni. Főleg a kis és a nagy tavibéka elkülönítése bonyolult. A Bakony vidékén mindhárom faj előfordul, és többnyire gyakori.