Sikló a Csobáncon

A Balaton-felvidéken is gyakori, napsütötte domb- és hegyvidéken, erdőségekben találkozhatunk vele. Akár két méteresre is megnövő kígyófaj, bár hazánkban ritkán éri el a másfél méteres hosszt is.

A kifejlett erdei siklók hasa sárgásfehér, hátuk és oldalaik zöldesek, barnásak vagy szürkések. A halántékon világossárga félholdmintázat látható, de az idősebb állatokról ez hiányozhat. A fiatal példányok világos színűek. Az erdei sikló táplálékát főleg rágcsálók, cickányok, illetve madarak, tojások és fiókáik képezik. Mérge nincs, áldozatait vagy élve nyeli el, vagy megfojtja. Természetes ellenségei közé a menyétfélék, a vörös róka, a sün, a vaddisznó és különféle ragadozó madarak tartoznak. Sajnos az emberek is gyakran végeznek vele, pedig emberre nem veszélyes.