Az okos birka az időjárást is jelzi

Míg régen szinte minden faluban akadt egy juhász, addig ma van, hogy több kilométert kell tenni ahhoz, hogy találjunk egyet.

- Először egy másik sáskai juhásszal őriztem a birkákat, aki hozzám hasonlóan beleszületett a pásztorkodásba, emiatt közel állt hozzá is ez a foglalkozás. Ma már a saját nyájamat terelem, gondozom a család segítségével. Odafigyelek az ellátásukra, az oltásokra, egy brigád és a rokonok segítségével minden évben egyszer megnyírjuk a birkákat, ami egyébként előírás is. A fiatalokat ma már kevésbé érdekli a hagyományőrzés, pásztorkodás, inkább az idősebbek viszik tovább ezt a tradíciót.

Egy lovasi hagyományőrző ismerősöm pedig évente összehívja a juhászokat pásztortalálkozóra. Legutóbb Kapolcson rendezték, de voltam már Csákváron, Hortobágyon többször is – mondja Konkoly József, miközben behajtja a nyájat a legelőről. A juhász szerint van bőven terület, ahova kihajthatja a nyájat. Ha a halápi hegy alatt legelnek a juhok, oda-vissza körülbelül nyolc órán át vannak kint. Esőben ezt a távot nem teszem meg velük, éppen csak kijönnek az akolból legelni, enni-inni egy keveset, aztán mennek vissza.

Ellés után is csak kimennek járni egyet, legelnek és délre mennek a bárányokat szoptatni. Most úgy ötven körül mozog a pár napos bárányok száma, egy-két hét, hónap múlva már több százan is lehetnek. Eddig négyszáz-négyszázötven volt a legtöbb egyszerre – magyarázza a juhász. Elárulja azt is, hogy a köztudattal ellentétben a bárány okos állat, jelzi az időjárást, többnyire be is jön, amit jósol.

Amikor eső lesz, akkor nagyon tapadnak a birkák, azaz többet esznek, mert tudják, hogy másnap nem mehetnek ki legelni. Amikor meg meleg lesz, akkor nagyon lapítanak, bújnak. Egymáshoz nyomják az orrukat, hogy a bogár ne tudjon a szemükbe, orrukba menni inni. Melegben összeáll a birka, védik egymást a legyektől.

A juhász unokája, Konkoly Sára Kincső egy néhány napos kisbáránnyal Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- A jó birka, ha nem éri betegség, akkor nyolc évig elél. Ritka, amelyik megéri a tíz évet. Amikor nagyon beteg már az állat, akkor leoltjuk őket rühesség és külső-belső féreg ellen, aztán nagyjából két hónap múlva lehet levágni. A bárányt leginkább Olaszországba viszik, itthon nincs szükség ennyi bárányhúsra. Kis súlyú bárány nem igen van, az olasznak a nagy 25-30 kilósak kellenek az augusztus eleji nemzeti ünnepükre – mondta Konkoly József. Aztán tréfásan elárulta még, hogy a bárány húsa sütve a legfinomabb, de amíg él, remek fűnyíróként is funkcionál a birka. Húsvétkor külön öröm a háznál, mikor sült bárány kerül az asztalra.

keretbe: A keleti egyház Szent Dömötört tekintette a pásztorok és harcosok védőszentjének. Mikor és hogyan lett a hazai juhászok védőszentje, az a mai napig nem tudható, ellenben a női juhászokkal, akik bizonyítottan léteznek. Leginkább az Alföldön vannak nyájat terelő nők, asszonyok, akik a pásztorkodást választották hivatásul.

A legtöbben, akik ezt a mesterséget választják, már otthon kisgyerekként ebbe a légkörbe nőnek fel. Így van ezzel ifj. Konkoly József is, akinek édesapja id. Konkoly József szintén juhász volt. Az állatok iránti kötődés, érdeklődés már gyerekkorában kialakult, sokszor ment ki édesapjával őrizni a nyájat.

A bárányok iránti szenvedélye a mai napig megmaradt, ez teszi ki az életét. Sáska környékén Sümegen, Nemesvámoson, Kővágóörsön és Taliándörögdön van a legközelebb juhász, akinek nyája is van.