Temetőben élt és vadászott Szeréna

Szeréna, a fekete-fehér félper­zsa kapott egy szurit, olyan gyorsan, hogy észre sem vette, illetve még tablettát is. A megszeppent macskát gazdája ölbe fogta, elköszöntek s hazaindultak. Elégedetten sétált apa és fia a macskával az autó felé a járdán, amikor egy nem várt dolog történt, ami úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Egy kutya rontott neki az egyik kapunak belülről óriási lendülettel, hatalmas zajjal, hörögve, ugatva. Szeréna körmét kiengedve ugrott ki a gazdi kezéből, s az utca másik oldalán eltűnt egy kapualjban. Döbbenten nézett egymásra apa és fia. Szinte sokkolta őket a helyzet. Most mi lesz? Végtelenül szomorúan, elkeseredetten keresni kezdték a cicát, aki ijedtében ugrott ki a gondoskodó kezekből. Keresték, hívogatták, a nevét kiabálták, több helyre bekopogtak, érdeklődtek, ám a cica eltűnt. 
Bánatosan tértek haza. Reménykedtek, hogy pár nap múlva hazajön majd a macska, hiszen úgy tartják, hogy ők bárhonnan visszatalálnak. Csakhogy Szeréna egy elkényeztetett cica volt, s ahogy vadászni nem tudott, a hazatalálásra is kicsi volt az esély. Gazdája ezután mindennap kereste, autóval körözött, hátha felbukkan valahol. Múltak a hetek, lassan beletörődött mindenki a helyzetbe, amikor az egyik ismerős szólt, látta Szerénát a város egy másik pontján, távol attól a helytől, ahol elveszett. Este autóba ültek, vittek magukkal finom macskaeledelt, és bizakodtak… 
Lépésben haladtak az ismerős által megjelölt utcában, s egyszer csak kibukkant egy kis fej az egyik kerítés alól. Megálltak, hívták, de a cica memóriája nem a legjobb, így majdnem elfutott. De csak majdnem, mert amint a finom macskaételt megpillantotta, azonnal az autóhoz szaladt. Innen már hazafelé vezetett az út, Szeréna pár percen belül dorombolva dörgölőzött minden ismerős tárgyhoz, ajtóhoz, s örömmel falatozta a „csali­ételt”. Hat hosszú hetet élt a temető környékén, közben megtanult vadászni, és a bundája is rendbe jött. De a történet mégsem végződött happy enddel. Pár hónappal később a cica az utcában fagy­állót ivott, esélye sem volt a túlélésre. Gazdájának sokszor eszébe jut, talán mindenki jobban járt volna, ha nem találják meg, vagy ha egyáltalán nem is keresik…