A hajnalmadár megtalálása teljesen esetleges és tervezhetetlen

Átlapozva provance-i vagy andalúziai útikalauzokat, természeti bemutatásuknál igazságtalanul nagy hajnalmadárfotókat vagy grafikákat találunk. Nálunk ő tél elejétől március közepéig mutatkozik, tehát elég madárínséges időszakban.

A hajnalmadár játszik a reménykedővel, mint ahogy ifj. Vasuta Gábor elbeszélése is ezt mutatja az első találkozásukról. „1992. december 30-án Apácatornáról az úgynevezett bányászjárattal indultunk el Sümegre, abban a reményben, hogy hajnalmadárral fogunk találkozni a várromon, volt ugyanis a helyről egy ötvenes évekbeli adat. Hátha Még sötétben érkeztünk a sümegi buszpályaudvarra, talán hat óra lehetett.”

Most meg kell szakítanom az elbeszélés fonalát, hogy nyomatékosítsam a hallottakat: Valaki képes felkelni az újévi rákészülés napján hajnalban, felülni a bányászjáratra egy bizonytalan adat alapján, hogy találkozhasson esetleg egy madárral... Csak a természet végtelen szeretete hajthat embert ilyesmikre, ami inkább már szerelem egy életen át – lásd Herman Ottó, Fekete István, Kittenberger Kálmán és több kortárs, befagyott pocsolyában órákig hasalni képes természetfotós vagy fényre nem vonzódó éjjeli lepkék lábtörött vadászai, bagolyköpetet nagyüzemben vizsgálók, denevérbolhák kis fésűvel felszerelt kutatói és még többen mások Majd tovább:

„Itt vártuk a hideg váróteremben, hogy szürküljön. Amikor a párás időben némi fény derengett, elindultunk felfelé, egyenesen a tetőn álló romhoz tartva. Itt, a nyugati oldalon áll egy kis őrtorony, a felé haladtunk a deres gyepen, a várfalba kapaszkodva, amikor a fordulóban szembenézett velem a hajnalmadár, majd pillangószerű röptével átlibbent a várudvarban álló magas torony falára, majd eltávozott, talán a közeli bánya felé véve útját. Az egész csak egy villanás volt, de ez a villanás beragyogta a párás, bágyadt időt”.

Hibernált bogarakat és pókokat felkutató hajlamának leginkább kőfalak repedései felelnek meg (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Azóta Gábor barátom harminckétszer látta újra a hajnikát; a veszprémi várhegyen, az esztergomi bazilika és vár falán, a Ság hegy bazaltkráterében, a Badacsony hatalmas bazaltfalain számtalanszor, a cseszneki várromon pedig párosával, kergetőzés közben.

A fentiekből tehát a következő szűrhető le azon kívül, hogy Gábor igen sokat mászkált a madár után: feltalálása teljesen esetleges és tervezhetetlen. Hibernált bogár- és pókkutató hajlamának leginkább kőfalak repedései felelnek meg, legyen az mesterséges vagy természetes. Egyedül utazgat – nálunk télidőben, mivel a környező magashegységekben a hó miatt nehezen talál élelmet.

Én személy szerint megnéztem már vagy százszor a lillafüredi Palota szálló falát, ahol annak idején Vásárhelyi István számtalanszor megfigyelte, de úgy látszik, a felújított fal már nem tetszik neki, a vadszőlőset szerette. Ezenkívül nem láttam még a füzéri várhegyen, ahol előző nap még autogramokat is osztogatott. Úgyhogy nekem a szegény rokonnal, a fakússzal kell vigasztalódnom, ami szorgalmasan csavarodik fel fenyőimen.

ifj. Vasuta Gábor, Molnár Péter