Megjött a sziklakúszó

Puhán süppedő avarszőnyeg a lábunk alatt, a telepített erdei fenyvesben a neszező királykák, fenyvescinegék népes csapata röppen tova. Előttünk az égbe nyúló komor falak, kellemes, nyár végét idéző az idő. Egyszer csak felröppen a várva várt madár majd boldogan összenézünk, meghitt pillanatok ezek egy csodaszép helyen!

A hajnalmadár védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

A hajnalmadár (Tichodroma muraria) a magas hegyek költőfaja, tengerszint szerint 1000 méter felett költ függőleges sziklafalakon, kőfalak üregeiben, mindig olyan helyen, ahol még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem tudja elérni. Ázsiában a Himalájában 3600–5100 méteres magasságig is költ. Évente csak egy fészekalj fiókát nevel. Fészekalja 4-5 fehér alapon rőtesen pettyezett tojásból áll. A hazánkban ritka téli vendég október és március között figyelhető meg. Legtöbbször kőbányákban, természetes sziklafalakon, várromokon és nagyobb épületeken, templomokon tartózkodnak általában magányos egyedei. 18 centi hosszú, kecses madár. Szárnyai a válltollakkal, szárnyfedőkkel és az elsőrendű evezők nagy részével hajnalpírosak, innen ered a madár elnevezése. A begy és torok a költési időszak alatt fekete, télen fehér színű. Hegyes, vékony, lefelé ívelő csőrét mesterien használja. A sziklarepedések apró zugaiból ügyesen szedi ki vele az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, bagolylepéket, ászkákat, amelyek ezekben a zugokban keresnek téli menedéket. Ha a sziklafalról felrepül, egy trópusi pillangóra emlékeztet, hiszen lekerekített szárnyain a kárminpiros színek jól láthatóvá válnak. Népi elnevezése a sziklamászó, sziklakúszó, amely arra utal, hogy erős, kapaszkodáshoz jól alkalmazkodott lábát mesterien használja a meredek sziklafalakon. Gyönyörű piros szárnyait csillogtatja a napsugárban, ugyanis előszeretettel mozog a napos részeken, ahol a rovarmozgás intenzívebb.