<u>Napló gyermekemnek XII.</u>

A várandósság időszaka pedig mintha meg sem történt volna. A múltkor az orvos mondta, hogy minden rendben van velem, megfelelően regenerálódtam a szülés után. 

Hirtelen nem értettem, miről beszél, hat héttel a születésed után már furcsa volt belegondolni, hogy én állapotos voltam. Most meg még nehezebb, bár a csíkjaim, és a heg emlékeztetnek rá, de ugyanazokat a ruhákat hordom, mint előtted, sőt, tíz kilóval könnyebb vagyok, mint amikor Te megfogantál.

Bámulatos dolog az ösztön és a fejlődés, Kicsim, kívánom, hogy Te is figyelemmel kísérhesd majd a gyermekeiden. 

Honnan tudja például az újszülött, hogyan kell szopni, honnan jönnek a grimaszai? Hogyan tudja társítani a baba a szomorú arckifejezést azzal, ha valami gondja van, vagy a mosolyt az elégedettséggel, vidámsággal? Milyen ősi tudás ez?

Azt írják a könyvek, hogy négy hónapos koruk körül a csecsemők felfedezik a lábukat, megpróbálják a szájukba venni, és tessék, édes gombóc-formán hengergőzöl jobbra-balra, és már majdnem bekaptad a lábujjadat. 

Pedig nem tanított rá senki. Most már forogsz ide-oda; ha leteszlek a szőnyeged közepére, tuti, hogy rövid időn belül már a parkettán kopogsz, de volt már olyan is, hogy szinte a virágcserépből szedtelek ki, pedig azt hittem, azt biztonságos távolba helyeztük Tőled. Mi lesz, ha elkezdesz mászni?

Folyamatosan dolgozol azon, hogy ülő helyzetbe tornázd magad, ezért beiktattam az esti masszázs-torna programba ezt a mozdulatot. Már alig várod, és csodaboldog mosollyal nyugtázod, ha végre sikerül, a csücsülés, bár ilyenkor kissé inog a fejed, bizonytalanul tartod, de minden egyes alkalommal könnyebben és gyorsabban megy a gyakorlat.

Lenyűgöz az is, ahogyan nyúlkálsz, fogdosol, és persze mindent a szádba veszel. Bámulatos az az erő, ahogy szopni tudsz, az meg pláne, ahogy harapsz; könnyfakasztó.

Szoktam fogni, és puszilgatni a kezedet és az ujjacskáidat szopizás közben, nagyon szeretem. Tegnap óta már nem én kezdeményezek, Te dugdosod a mancsaidat a számhoz, hogy szeretgessem.

Már tudsz buccolni, valakivel összekoccolni a homlokod, bár néha komoly, fájdalmas fejeléseket hajtasz végre, volt már, hogy csillagokat láttam! És olyan édesen vigyorogsz, amikor lóbállak, dobállak, vagy magasra emellek, annyira tetszik Neked, hogy néha még kacagsz is tőle! 

Jövő héten megyünk úszni, kíváncsi vagyok, mit szólsz majd hozzá, mert fürdeni imádsz, most viszont jóval nagyobb vízben kell boldogulnod!

Ja, és ami a legjobbnak ígérkezik, az, hogy augusztus elején megyünk Kőszegre! Ez lesz Apával az első komoly közös mi családunk nyaralásunk, mindjárt két gyerekkel, már nagyon várom!

Szeretlek, Kisfiam!

Anya


A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.