Balatonederics, a Balaton kapuja

- Ez a különleges helyzet adja a település varázsát. A parton vagyunk, még sincs akkora mozgás, mint ahol a víz a házak lábát mossa. Van strandunk és ugyan távolabb esik a falutól, a kerékpárúton akár egy kellemes sétával könnyen megközelíthető. Családias és olcsó. A természetes partvonal visszaállításával megállíthatnánk az iszaposodását, úgyhogy azon vagyunk, hogy egy nagy lido legyen az egész fürdőhely – mondja Töreky Lászlóné. A polgármester asszony szerint a település egyik legfontosabb feladata a strandi kiszolgáló helyiségeket használhatóbbá tenni, a falut népszerűsíteni, őrizni a hagyományokat. Éppen ezért a hivatalból egyenesen a néhány évvel ezelőtt, a vidékre jellemző stílusjegyek szemmel tartásával épült tájházba megyünk.

Az épület közelében közmunkások dolgoznak. Most még egy tucatnyian vannak, de pár hét múlva már ki tudja, mekkora lesz a létszám. Pedig maga csak a strand is szinte ennyi dolgozónak tudna munkát adni az év egyik felében. A falutörténeti gyűjtemény folyamatosan gyarapszik. Főként szőlőműveléssel, horgászattal kapcsolatos tárgyak gyűlnek itt, de az egykori cipész és a nádazó munkaeszközeire szintén rácsodálkozunk.

Krejczinger István alpolgármester és Töreky Lászlóné polgármester a helytörténeti múzeumban, Folyamatosan bővül a gyűjtemény

- A tetőtérben kiállításokat rendezünk, táncpróbákat tartunk, vagy nagyobb családi összejöveteleknek adunk helyet – mondja az időközben hozzánk csatlakozó Töreky Éva, aki a művelődési házat vezeti évek óta. Szól büszkeségükről, a 15 éves Magnificat Kórusról, amely vezetőjével, Némethné Kálmán Zsuzsával együtt pápai áldásban részesült. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Krejczinger István alpolgármester, aki egyre többekkel erősíti a Tapolca-diszeli Rozsdamarók veterán motoros egyesületét. Mások pedig a hegytető páratlan nevezetessége, a Csodabogyós cseppkőbarlang hírnevét öregbítik. No és jól működik a helyi horgászegyesület. Ebből is látszik, hogy aki Edericsre szán pár napot, az nem unatkozhat.

A balatonedericsi Nagy Endre Általános Iskola diákjai jeleskednek a sportokban, például asztaliteniszben

- Mégsem jellemző, hogy sokan ideköltöznének mostanában. Pedig van eladó ház bőven. Dédelgetett álmunk, hogy a munkahely teremtésért tehessünk valamit, akkor talán elérné a lélekszám a régi bűvös 1200-at – mondja a polgármester asszony. Hozzáteszi, hogy a település történetét 1240-től nyomon követi a szorgos gyűjtőmunka, amelyet mostanában összegeznek. Örül, hogy vannak fiatal lakosok, akik ragaszkodnak Balatonedericshez. Illés Mátyásék szép családi házához érkezünk, ahol a feleség, Barcza Erika nyit ajtót. Karján két hónapos kisbabájuk pihen, nyomában pedig a négy és fél éves Julcsi kukucskál a vendégekre. Erika és Mátyás itt nőttek fel, a férj édesanyja volt Erika óvó nénije is. Egy iskolába jártak a fiatalok, de csak egy jóval későbbi májusfa kitáncoláson figyeltek fel igazán egymásra.

Barcza Erika és férje a településen nőtt fel az ingázás ellenére sem költöznének gyermekeikkel városba 
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Eszünkbe sem jutott, hogy ne itt telepedjünk le, ahol felnőttünk és ahol a szüleink élnek. Szeretjük a falut, akkor is, ha csak vidéken van munka – mondja Erika, aki egyébként Keszthelyen dolgozik, míg férje Hévízen. A tó közelsége, a barlang, az Afrika Múzeum, a kirándulási lehetőségek mind vonzóak számukra. Amint elbúcsúzunk, a polgármester asszony büszkén mondja, hogy idén már két baba született a faluban. A gyerekek száma mégis jóval alacsonyabb, mint egykor. Ezt megerősítette számunkra a település legidősebb polgára, Varga János bácsi is. A település díszpolgára, az egykori iskolaigazgató ma 88 esztendősen még mindig szemmel tartja az intézményt. Annak idején részt vett az iskola építésében. Akkoriban nem volt 167-nél kevesebb diák.

- A mai gyerekek sem mások, mint a régiek voltak, intelligensek, köszönnek mind, ha találkozunk az utcán. Viszont a számuk nagyon lecsökkent – sajnálkozik János bácsi. Matematika-fizika szakos szaktanár volt, 1952-től 1987-ig irányította az iskolát és a már akkor aktív sportéletet. Ma is hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a mozgás a fiatalok számára. Egy gyermeke és egy unokája van, fia szintén tanár lett, az unoka pedig orvos. János bácsi a napot a Napló olvasásával kezdi, a televízióban szinte csak sportműsorokat néz, napi egy óránál többet semmiképp. Viszont újságokat járat és könyveket olvas ma is. Az utcán sétálva pedig örömmel üdvözli az iskolából hazatérő gyerekeket.

- Intézményünkben sajnos egyre csökken a diákok száma. Az alsó négy osztályban már összevontan tanulnak a gyerekek, hiszen összesen 64-en vannak a nyolc osztályra. Nagyjából nyolc elsősre számíthatunk ősszel – mondja sajnálkozva az igazgatónő, Somlainé Jeney Szilvia. A vonyarcvashegyi iskola tagintézményének diákjai sokszor a nagy iskolákat is megelőzik az országos versenyeken. Felsőfokú tanulmányaikban ugyancsak helytállnak. Sportban különösen ügyesek, legutóbb asztali teniszben és fociban remekeltek országos versenyen.

- Az anyagi helyzet az iskolában sem rózsás, de amit lehet, megteszünk. A pályázati támogatások égetően fontosak, bármiben szeretnénk előre lépni. Márpedig az intézmények, főleg az óvoda és a művelődési ház tetőszerkezetének felújításától kezdve a strand füvesítésén, az aktuális fejlesztéseken át a zsidó temető kutatásáig és felújításáig rengeteg helyen van tennivaló – mondja búcsúzóul Töreky Lászlóné.