Versek égi-földi dolgainkról

Gaál Antal nyolcadik, Minden ugyanaz című verseskötetének bemutatásához a Városi Könyvtár adott otthont a közelmúltban. A két ajánló, beszélgetőtárs - Horváth Erzsébet és volt kollégánk, Kellei György újságíró - nem véletlenül került ebbe a szerepbe.
 
- Azt a két embert kértem meg, hogy beszélgessünk a verseimről, akiktől a legtöbb szellemi muníciót kaptam ahhoz, hogy ez összejöjjön - indokolta a szerző a választást.  A 99 vers égi-földi dolgainkról alcímű kötetet 50 Tao-vers nyitja. Mindegyik az embereket foglalkoztató legfontosabb dolgokkal, a lét és nemlét kérdéseivel, másokhoz való viszonyunkkal foglalkozik.

A folytatásban a téma gyakorlatilag ugyanaz marad, csak a másfajta szemüveg, a hétköznapi történésekkel való szorosabb kapcsolat és az ehhez igazított forma jelent különbséget. Ahogy Kellei György fogalmazott, a mindig és minden állandósága az isten-ördög-nő-férfi örök kvartettjében manifesztálódik.

Körülöttük bolyonganak a versek, egyre gyorsabban őröl a kényszermalom, mert valaki valamikor felnyitotta a zsilipeket. Az öregedő és most már pizsamában alvó, olykor botrányosokat álmodó költő azonban végére jár a dolgoknak, nem hagy félbe semmit, kérdéseket tesz fel, magyarázatokat keres, bűnöket és vétkeket vetít elénk, hol visszafogott iróniával, hol meg bölcs, de köntörfalazást nem kerülő indulattal.  A kötetet a Múzsa Művészeti Egyesület adta ki. 
 
 

 
A címadó költemény: Minden ugyanaz

A halál gyönyörétől reszket a világ / nevetséges szertartások mögé bújik / miközben ujjong hogy még mindig nem ő / töredékké silányítjuk ezzel a létezést / tudatlanul menekülünk a teljesség / tobzódása elől fertőző magányunkba / gyávaság? butaság? s ha igen honnan jön / vagy inkább hová vezet ami ránk telepszik? / okokat keresni képtelen tapogatózás / minden itt van és minden ugyanaz. (Elhangzott a könyvbemutatón.)