2007.03.28. 02:26
Állva maradt falcsonk
Zalahaláp (szj) - Tegnap alig fél órával a déli harangszó után lerobbantották az egykori zalahalápi kőbánya utolsó, még álló épületét, az úgynevezett 12-es törőépületet.
A kisebb, rossz állapotú építményeket már korábban lerombolták. Ez a sors várt, hasonlóan rossz műszaki állapota miatt, a messziről is jól látható, nagy kőtörő épületre. Az idősebbek közül ma is sokan nosztalgiával gondolnak a kőbányára mint valamikori munkahelyre, megélhetési forrásra és tulajdonképpen a hegy tartozékára. Ezért nem véletlen, hogy rengetegen várakoztak a település különböző pontjain fényképezőgéppel, távcsővel felszerelkezve a robbantás előtti percekben. Délután fél egykor aztán megszólalt a sziréna, majd néhány másodperccel később egy tompa, mély robbanás után a hatalmas betonépület megroggyant, füst- és porfelleg csapott fel. A falak nagyobb része azonnal leomlott, egy falcsonk azonban állva maradt, mintha a kőbányászok kemény életét és munkabírását szimbolizálta volna. Még a robbanóanyagnak is ellenállt. Az állva maradt részt géppel és kézzel bontják le.
Zalahalápon egyébként az 1920-as évek végén indult meg a kőbányászat, akkor gyakorlatilag szinte kizárólag kézzel. Az 50-es években kezdődött a gépesítés, ami a kitermelést megtöbbszörözte. Vasutat, utakat építettek az innen kitermelt kőből, igaz, ennek a tanúhegy látta kárát, hiszen jelentős része menet közben egyszerűen elfogyott. A tényleges kitermelés mintegy három évtizede szűnt meg, az uzsai kőbányavállalathoz tartozó terület tulajdonképpen csak papíron szerepelt kőbányaként.
Zalahalápon egyébként az 1920-as évek végén indult meg a kőbányászat, akkor gyakorlatilag szinte kizárólag kézzel. Az 50-es években kezdődött a gépesítés, ami a kitermelést megtöbbszörözte. Vasutat, utakat építettek az innen kitermelt kőből, igaz, ennek a tanúhegy látta kárát, hiszen jelentős része menet közben egyszerűen elfogyott. A tényleges kitermelés mintegy három évtizede szűnt meg, az uzsai kőbányavállalathoz tartozó terület tulajdonképpen csak papíron szerepelt kőbányaként.
Zalahalápon egyébként az 1920-as évek végén indult meg a kőbányászat, akkor gyakorlatilag szinte kizárólag kézzel. Az 50-es években kezdődött a gépesítés, ami a kitermelést megtöbbszörözte. Vasutat, utakat építettek az innen kitermelt kőből, igaz, ennek a tanúhegy látta kárát, hiszen jelentős része menet közben egyszerűen elfogyott. A tényleges kitermelés mintegy három évtizede szűnt meg, az uzsai kőbányavállalathoz tartozó terület tulajdonképpen csak papíron szerepelt kőbányaként.
