<u>Sikkasztott az alsóörsi postásnő?</u>

Ezt erősíti az is, hogy a csütörtöki balatonalmádi testületi ülésen a városi rendőrkapitány az üggyel kapcsolatos képviselői kérdésre azt felelte, hogy sikkasztás ügyében nyomoznak. A megyei főkapitányság szóvivője hangsúlyozta, hogy a rendőrség pénteken újabb terepkutatásba kezd, mert az továbbra sem zárható ki, hogy a nő sérelmére esetlegesen bűncselekményt követtek vagy követhetnek el. 

A 44 éves nőt utoljára kedden kora délután látták, biciklijét szerdán a település erdős részén találták meg. A rendőrség továbbra is várja az információkat a kö-rülbelül 150 centiméter magas, molett testalkatú, őszes-szőkés, rövid dauerolt hajú asszony tartózkodási helyéről. A bejelentéseket a 107-es vagy 112-es telefonszámon lehet megtenni az almádi kapitányság vagy a megyei főkapitányság ügyeletén.

Nincs róla hír, két napja elveszett... - mondja az alsóörsi postás férje, Csécs Zoltán a telefonba egyik rokonának. Tízpercenként szólal meg a vezetékes vagy a mobiltelefonja: sokan aggódnak, érdeklődnek az eltűnt 44 éves Ilona után. - Kedden reggel fél hatkor indultam dolgozni. Nejem még az ágyban volt, de rám szólt, hogy ne kapcsoljam le a villanyt, mert rövidesen ő is készülődik - mondja a szemmel láthatóan idegileg megviselt 53 éves férfi otthonában. 

- Amikor délután fél háromkor hazajöttem, ő még nem volt itthon. Gondoltam, késik a nyugdíjak kézbesítésével. Nem sokkal rá bementem a postára, hogy telefonkártyát vegyek. Kérdeztem bent: Ili itt van? Annyit mondtak, ők is várják már. Fél négykor szóltunk a rendőröknek, akik azonnal a keresésére indultak. Velük jártam a falut, az erdőt, a Balaton mellé is lementünk, de nem találtuk. Én éjjel Almádi és Csopak között végigjártam a csónakbejárókat, de hiába. Szerdán már vagy ötvenen indultunk a keresésére, köztük a polgárőrök is. Napközben kaptam a hírt, hogy megtalálták a kerékpárját Almádi és Alsóörs között egy közben, a kerítésnek támasztva. A dobozokban még benne voltak a levelek. 

Csécs Zoltán elmondta, ötévi együttélés után két éve kötöttek házasságot. Jól éltünk, meséli, egymást kiegészítettük, nem szoktunk veszekedni. Ez utóbbi szóra teszi a hangsúlyt, ugyanis a rendőrségen erre is rákérdeztek. Na meg az anyagi viszonyaikra, amiből lehet valamire következtetni...- Soha nem voltak anyagi gondjaink! Ő hazahozott úgy 80 ezret havonta, én 150 ezret, de van más anyagi forrásunk is. Ezért az előző házassága- inkból származó gyerekeinket támogattuk. Most is van megtakarított pénzünk. Két éve az egyik lányt férjhez adtuk, a lagzi 600 ezerbe került. A rokonoknak két temetésre adtunk kölcsön. Elsikkasztotta volna a pénzt?! Ugyan már! Mert, ha még egy-két millió lett volna nála, de mondja, meddig él belőle? Hová megy vele? Őrültség ez az egész!

Zoltán hozzáteszi, hogy a feleségét nem szokta senki elkísérni, amikor pénzt visz ki, ami havonta heteken át tart. Az asszonyt idegesítette, hogy a rádióban azt reklámozták , a postásoknál pénz van. Egyszer ezt mondta: Ez felhívás a rablóknak. Már számíthatok támadásra... Lehet, hogy kedden ez történt meg Csécs Zoltánnéval, akit Alsóörsön mindenki szeret, sokaknak segített? Itt született, három éve dolgozott a faluban mint postás.Férjétől azt is megtudom, hogy a nyomozókutya a kerékpártól pár száz métert ment az úton, aztán szagot vesztett. 

- Valaki, mondjuk polgár-őrruhában felajánlotta a segítségét , majd elvitte kocsival? De mivel felismerte az illetőt, az később kidobta az autóból? Az idegeim kivannak. Két napot nem aludtam. Újból szól a telefon, Zoltán Skóciában dolgozó lányának mondja: Előre rettegek az egésztől... Összerogynak a lábaim... Elköszönök a férfitól, délutános a nemesvámosi munkahelyén, indulnia kell. Lapzártakor még nem találták meg az eltűnt postást.