A szokások rabja

A zsúfolásig megtelt antikváriumban a népszerű vendéggel Brassai Zoltán beszélgetett. Spiró György önkritikusan, bő humorral és iróniával mesélt pályafutásának fontos szakaszairól. Mesélt tanárairól, fontos műveinek keletkezési körülményeiről, arról, hogy sok darabja közül szerinte a Békecsászár a legjobb, mégsem adták még soha elő. A jó hangulatú beszélgetés egyik fontos gondolata volt az, amikor azt vázolta fel: szerinte a tehetség akarat kérdése. Egy olyan érzés, amikor az ember a hajánál fogva húzza ki saját magát a tehetségtelenségből. Mint mondta, mindig olyat kell írni, amilyet az ember önmagától nem tudna. Munka közben valahogy le kell menni a lélek mélységébe, ahol különböző rétegek vannak, és ki lehet onnan bányászni azokat a mondatokat, amelyeket az ember saját eszével nem tudna leírni. Spiró György önmagáról azt tartja, hogy átlagos kispolgár, aki sokakkal egyetemben a szokások rabja, néha ül otthon a fenekén és hülyeségeken gondolkodik. Nem egoista alkat, így nem is lett lírikus, őt az objektív valóság érdekli, ezért ír inkább drámákat.