A tóért szólnak, nem ellene...

Hazánkban a becslések szerint  a 400 ezret is meghaladhatja a horgászengedéllyel rendelkezők száma, ez a hobbi - egyeseknek sport - a családtagokkal együtt majd' kétmillió embert érint. A Balaton szerepe éppen ezért nemcsak a nyári idegenforgalmi szezonban, hanem egész évben jelentős. Hazánk legnagyobb természetes tava a horgászturisták célállomása, a vízparton egy-egy évben százezrek  - köztük hazai és külföldi vendégek - fognak horgászbotot. A Balaton több mint 60 ezer hektáros vízfelület, amely már önmagában is megmozgatja a pecások fantáziáját. Ha ezekhez még kapitális fogások is társulnak, teljes a mámor.

Nagyon sok horgászegyesület köthető a Balatonhoz, számukról azonban nincs pontos statisztikai adat. Megyénkben két szövetség működik, a Balaton-parti Horgászegyesületek Szövetsége és a Bakony-Balaton Horgászszövetség, de több egyesület egyikhez sem csatlakozott.

A legnagyobb szövetség a BBHSZ, amely 41 tagegyesületet, csaknem nyolcezer tagot tömörít. Az egyesületeik nagyobbik része balatoni, nyilatkozta dr. Táncsics Aladár elnök. A szövetség évek óta kitartóan munkálkodik a balatoni horgászturizmus fellendítése érdekében, de sajnos nem sok eredményt tudnak felmutatni. És nem az ő hibájukból! Pedig javaslataikat minden létező fórumon nyilvánosságra hozzák.

A balatoni horgászturizmus kérdése rendkívül összetett témakör, szögezte le az elnök, és már sorolta is az észrevételeit. A tó szárazföldről a pecás számára elérhetetlen. Megyénkben két nagyobb szakasz kivételével - almádi négyméteres, Tihany-bekötő - szinte nincs hova kiülni a partra. A kikötők üzemi területnek számítanak, ezért a pecás elől lezártak, a strandokra május 15. és szeptember 15. között szintén nem mehetnek. Marad a csónakos horgászati lehetőség, csakhogy legális csónakkikötő alig van a tavon.

A hatóságok éppen olyan előírásokat, szabályokat tartatnak be a horgászokkal, mint amilyeneket a vitorláskikötők építésével kapcsolatban elvárnak, ezzel hatalmas anyagi terhet raknak a pecások vállára. Egy csónak százezer, egy vitorlás több millió forint. Ha lenne pénze a horgásznak, bizonyosan vitorlást venne. A szigorítások oldásával a természet is jól járna: meg lehet nézni, mennyi bevágás van a védett nádasokban, a pecások ugyanis ide kötik ki - szabálytalanul - a csónakjaikat. Ha volnának csónakkikötők, ezeket fel lehetne számolni.

Az elnök szerint a balatoni haltelepítéseket is egy hosszú távú koncepció mentén kellene végezni. De nem megoldott a halállomány őrzése sem. Egységes és szigorú ellenőrzési rendszert kell bevezetni a tónál, amely a halra, a nádasokra, a természeti értékekre egyaránt fokuszál. A fogási naplót a területi engedély részévé kell tenni, így erősítve a nyilvántartást.

Dr. Táncsics Aladár leszögezte, érdemi előrelépés akkor várható, ha az állam végre magáénak érzi a balatoni horgászturizmus projektet: előtérbe helyezi a horgászcélú beruházásokat, emellett növeli a tóhoz való hozzáférési lehetőségeket. Olyan működtetési rendszer szükséges, amiben minden érintett (állam, önkormányzat, horgászegyesületek és -szövetségek) jól jár. Fontos, hogy a horgászok kapjanak beleszólást a balatoni haltelepítésekbe. Szükséges lenne, hogy a pályázati kiírások segítsék az egyesületeket abban, hogy horgászturisztikai fejlesztésekben gondolkodjanak a tónál.

A Balaton gazdája az állami tulajdonban lévő Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., amelynek jogelődje 2000-ben - pályázat útján - 15 évre nyerte el a tó kezelési jogát. Az eladott balatoni területi horgászengedélyek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest emelkedett. És nemcsak több a horgász, hanem a visszajelzések alapján a fogások is jobbak, így elégedettebbek a pecások, nyilatkozta Füstös Gábor, a cég halgazdálkodási és horgászturisztikai igazgatója. E kettő egyébként összefügg, ha javulnak a fogási esélyek, akkor a horgászok száma is nő. Örömteli, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a tó iránt, kezd beérni az a tudatos telepítési munka, amely a balatoni pecások érdekeit szolgálja.

A nonprofit társaság az utóbbi években már évi 350 tonna pontyot helyez a vízbe. Ennek jó részét ősszel telepítik. Emellett évi mintegy 250 ezer előnevelt csukát is kihelyeznek, ez tavasszal megtörtént. Korábban előnevelt süllőt is telepítettek, de a szakemberek, a Limnológiai Intézet kutatói szerint ezeknek igen csekély a túlélési esélyük, ezért ezzel  idén szakítottak. Ehelyett most hatvanezer egynyaras süllő kerül a vízbe, remélve, ezek elérik a fogható méretet.

Igazi balatoni, náddal szegélyezett csendes környezetben, közvetlenül a Balaton partján terül el a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) balatonszepezdi horgásztanyája, amely évek óta nagyon népszerű. Ide az ország minden pontjáról érkeznek pecások, főleg Győr, Sopron és Budapest környékéről. Nagyon sok Szepezden a visszatérő vendég. Többen szinte hazajárnak ide, s barátként üdvözlik egymást. A másik állandóságot pedig a gondnok személye biztosítja, a Balasi család több generációja már 1968 óta gardírozza a vendégeket.

A területen az épületekben 19 két-, három- és négyágyas szoba található, ahol összesen maximum hatvan embert tudnak elszállásolni. Öt sátorhelyet is kialakítottak. A terület egy része nádas, ez a halaknak nyújt búvóhelyet. A horgászok a két kőmólón hódolhatnak a szenvedélyüknek, ha akarnak, akár éjszaka is. Harminc műanyag csónakjukat szintén használhatják a pecások. Részükre a nádasban számozott, etetett horgászhelyet tudnak biztosítani, ahol a fogás garantált.

Balasi Gábor elmondta, idén csak jó hírekről tud beszámolni. Öt éve nyáron még félve ment ki a mólóra a horgászokhoz, most viszont mindenkinek jut élmény. Még a sima fenekező felszereléssel is fogják az 1,5-3 kilogrammos pontyokat. Az etetett helyeken a nádasban ennél nagyobbak is horogra akadnak. Bojlis horgászaiknak két-három nap után jönnek a tízkilós potykák. Július nem egy ragadozós hónap, de a süllőzők ekkor is zsákmánnyal jöttek ki a vízről. Az idei csúcstermés tíz kiló fölötti ponty, 14-es harcsa, valamint egy 4,5 kilós süllő. Júniusban és júliusban sok vendégük volt, augusztus kicsit gyengébb, de az ősz ugyancsak jó fogásokkal kecsegtet, bizakodott.

Szerintem - Az újságíró véleménye

A nyaralók a vízben, a pecások a tóparton találnak nyugalomra

A Balatonnál nyaralók egy része - főleg, ha családdal jönnek - nem kimondottan a horgászati lehetőség miatt keresi a tavat. A napi program megszokott: napozás, fürdés, úszás, pancsolás a gyermekekkel.  Aztán jöhet a lángos, a főtt kukorica, mindehhez hideg sör dukál. Nekem ez a programsor egy nap után unalmas, inkább pecabotot fognék. Persze, ha van hol horgászni...

A Balatonon a parti horgászati lehetőségek száma rendkívül szűkös. Éppen ezért a pecások minden olyan kezdeményezésnek örülnek, ami növeli esélyeiket a vízparthoz jutáshoz. Ezt ismerték fel Csopakon. Üdítő  látvány a strand szélébe, a nádfal elé felépített horgászstég, amit persze azonnal megszálltak a napimádó hölgyek, de a háziak megpróbáltak rendet rakni: táblával jelzik, hogy ez a helyszín a horgászoké. A pecások pedig azonnal birtokba vették jussukat. A stég sorsa azonban mindjárt egy év után megbicsaklott, amit az emberi kéz felépített, a jég lerombolta. De hát ismét nekiveselkedtek, s azóta is szolgálja a horgászérdekeket - télen-nyáron egyaránt.

Nem is sejti a csopaki önkormányzat, hogy ezzel a műtárggyal milyen erőteljesen járul hozzá a családi békéhez. Mindennapos nyári perpatvar tárgya, hogy a feleség süttetné magát a napon, a gyerek játszana a vízben, a férj pedig egyikből sem kér: inkább horgászna, vagy az árnyékban egy habos sörrel oltaná a szomját. Csopakon minden együtt van: a napfény, a víz, a horgászati lehetőség. A sör ez esetben már másodlagos. Örülnék, ha a jó példa ragadóssá válna, s más balatoni önkormányzat is építene családegyesítő stéget.

Tremmer Tamás

Mindennapi gondjaik

- Nagyon kevés a legális csónakkikötő a Balatonnál, létesítésük pedig elviselhetetlen terhet jelent a horgászok számára.

- A balatoni horgászaton belül a ponty szerepe aránytalanul magas. A tó sosem volt igazi pontyos víz, a faj természetes szaporodása régen sem volt jó.

- A tó halállomány az 1980-as évek közepén volt a legmagasabb, meghaladta a 18 ezer tonnát. Ma a kisebb táplálékkészlet "csak" 10-12 ezer tonna.