2017.02.08. 09:02

Az utolsó pillanatig küzdött Cozma életéért

Nem akart hősködni, egyszerűen csak vízimentő hivatása ösztönözte arra, hogy küzdjön a szíven szúrt kézilabdázó életéért. Ő hallotta a sportoló utolsó szavait, és ennek már 8 éve.

Káposztás Vivien

Mi most azt próbáljuk felidézni, mi történt közvetlenül a késelés után, hogyan vánszorogtak a percek a mentők kiérkezéséig, és hogyan próbáltak segíteni a jelenlévők a Marian életén az utolsó percekig.

Ezt meséli el nekünk az akkor 21 éves vízimentőként dolgozó fiú, aki barátaival bulizott aznap a Patriótában. Ő volt az, aki először odament a vérben fekvő Marianhoz, és aki próbálta őt életben tartani, míg megérkeznek az orvosok, mentők. Nevet nem akar mondani, mert nem hősködni akart, és különben sem beszél erről az estéről. Elég volt a bíróságon felidézni a tragikus estét újra és újra.

2009. február 8.-án a Virág Benedek utcai szórakozóhelyen szíven szúrták Marian Cozma kézilabdázót, több sportolót pedig megsebesítettek. Az ezt követő események, a gyanúsítottak elfogása, a tárgyalások, Sztojka összeomlása, bejárta a sajtót, valószínűleg minden ember emlékszik, és a mai napig összeszorul a szíve (akár veszprémi, akár nem) ha ezeket a történéseket idézi fel.

- Te hogyan emlékszel vissza arra az estére?

- Barátaimmal mentem a városba, elég csípős idő volt, de találkoztam egy régi ismerősömmel, és megálltam váltani vele pár szót, addig a többiek előre mentek és mondtam, hogy majd csatlakozom. Mikor odaértem a szórakozóhelyre, a barátaim bent voltak a tánctéren az alsó szinten, és a lépcsőn lefelé haladva hallottam, hogy a zenét levették és mintha verekedés hangja szűrődne fel, a lépcső alján megállva belestem az ajtón, és láttam hogy tényleg nagy harc van, pont akkor repült ki egy sörösüveg, ami mellettem a falon tört szét. Visszafordultam, majd a középső részen megállva vártam, hogy csillapodjanak a kedélyek, miután a balhézó társaság, feljött Cozmaval együtt, újra lementem az alsó szintre megnézi a barátaimat, hogy egyben vannak-e.

Egyik ismerősömet fejbe dobták sörösüveggel, és a homlokán felrepedt a bőr, ő innen már a kórházba ment. Mondtam a többieknek, hogy felmegyek, megnézem nem sérült-e valaki komolyabban. Itt kilépve az utcára láttam embereket, amint egy aszfalt fekvő embert körbe állnak, majd odaérve láttam, hogy Marian Cozma kézilabdázó hever a földön. Odahajoltam hozzá, kérdeztem mi a baj. Itt még rám nézett próbált valamit mondani, de nem értettem, ezért közelebb hajoltam hozzá és közben már néztem a kezén a pulzusát, majd a fejéhez közelebb érve éreztem, hogy már nem lélegzik, és itt egy számomra ismeretlen emberrel, aki velem szemben guggolt, elkezdtük újraéleszteni, közben egy telefont is a fülemhez tartottak, amivel a mentőket értesítettem, a kialakult helyzetről. Számoltam hangosan, mert 30 kompresszió után jön a 2 befúvás, és ezt aránylag gyorsan 1 percen belül 3 ciklusban meg kellene tenni. Nem foglalkoztam a körülöttem lévőkkel, csak erre koncentráltam.

- Tudtad, hogy késsel szúrták meg, te nem féltél?

- Először, míg a pólóját nem húztam fel és nem láttam a sebet a mellkasán nem is tudtam, hogy szúrt sebe van. De nem futott át a fejemben ott akkor az, hogy megszúrhatnak engem is, csak később, napok múlva gondoltam arra, hogy én is áldozat lehettem volna.

- Úgy érzed, nem lehetett megmenteni?

- Mi mindent megtettünk, nagyon gyorsan odaértek a mentők, és a rendőrök, amíg a mentők ott voltak én segítettem nekik, amiben tudtam: defibrillátor összerakás, mellkaskompresszió, majd jött a rohammentő, az ügyeletes háziorvos és mentőorvosi kocsi Balatonfüredről is, de ennek tükrében és sérülés súlyossága miatt, véleményem szerint sajnos nem lehetett megmenteni az életét Mariannak.

- Mi történt azután, hogy elszállították?

- Mindenki aki vele volt és vagy ismerte, vagy szerette zokogott, az emberek egymást kérdezgették, hogy mi történt. Marian csapattársai, akik azon az éjszakán vele voltak, magukba roskadva ültek a járdaszegélyen.

- Mennyire fogtad fel akkor, hogy mi történik körülötted?

- Én tisztában voltam a helyzet súlyával, előtte is élesztettem már újra embert, igaz nem ilyen körülmények között, és nem ilyen ismert sportolót.