Depresszió - rosszkedvünk tele

Üzlet is a depresszió. A gyógyszergyártók az antidepresszánsokat adják el, míg az ellenzők más alternatív szereket ajánlanak,  orbáncfűkivonatot vagy éppen fényterápiát. Más iskolák egyenesen tagadják a létét, persze nem feledve az általuk kínált önismereti tréningeket.

A közvélekedés szerint az ország is jó terepe a depressziónak, amit megerősíteni látszik Kopp Mária magatartás-kutató véleménye is: az individuális magyar társadalomra a bipoláris depresszió jellemző, a lelkesedés és az önmarcangolás váltakozása. Kopp szerint mindenhol ez történik, ahol nincs jog- és létbiztonság.

Csak addig jópofa, amíg nem tapasztaljuk meg

A depressziót rendre összekeverjük a teljesen normális és  tökéletesen ártalmatlan hangulati ingadozással. Pedig éles a kontraszt.

Senkije vagyok a világnak. A világ lehangoló hely. A múltam tragédia, a jövőm katasztrofális. - Íme három igen jellemző mondat a pszichés betegektől.

Az ismert közhelyek: unom a telet, több fényre vágyom, hiányzik a napsütés, fáraszt a monotónia, illetve a szervi tünetekkel járó, akár öngyilkossághoz is vezető mély letargia között van némi különbség. 

Pszichológusok, matematikusok immár hosszú évek óta meghatározzák, melyik az adott év leglehangolóbb napja. Ez szinte mindig a kevés fényű és mindig borús időjárást hozó január valamelyik napjára esik, és hát ahány számítás, annyi nap. Idén például a január 18-a és 23-a volt leginkább versenyben. Mindegy is. Úgy tűnik, nem kell mondvacsinált ürügyeket keresni, napokat kijelölni, a depresszió egyre inkább jelen van mindennapjainkban.

Egyre több fiatal - félnek a felnőtté válástól

Prevics Erzsébet, a húsz éve praktizáló  pszichológus szerint hiába épült be a köztudatba a depresszió fogalma és a közbeszéd hiába lazított sokat a megítélésén, megmaradt a betegség stigmatizációs ereje. A depressziót nem vállalják fel a betegek, munkahelyükön, környezetükben igyekeznek titkolni, sőt egy darabig maguknak sem vallják be.

- A depresszió nem csupán lehangoltság, a teljes személyiséget érinti, ráadásul szomatikus betegségeket is produkál. Az okok általában mélyen gyökereznek a gyerekkorból vagy genetikailag kódoltak. Akiben van hajlam, az védtelenebb a külső környezeti hatásokkal szemben. A depressziósoknál gyakran kiderül: nem tanulták meg a megküzdési stratégiákat, a konfliktushelyzetek kezelését - mondja Prevics Erzsébet, aki hangsúlyozza: teljesítményorientált túlzottan a világ, ez stresszt okoz és elmagányosodáshoz vezet.

A pszichológus hozzáteszi, páciensei között egyre gyakrabban fordulnak elő olyan fiatalok, akik az iskolai tanulmányaik befejezése után az életkezdési nehézségek miatt kérnek segítséget, mert félnek a felnőtté válástól.

- Ma már tényként kezelik, hogy a depresszió az egyetlen olyan pszichés betegség, amely öröklődik, a hajlam genetikailag kódolt. Egy ilyen személyiségnél, ha komolyabb stressz éri vagy konfliktushelyzetbe keveredik, nem elég a hátba veregetés, a szokásos nyugodjál már meg, ne szomorkodj, ne legyél mimóza, bölcs tanácsok kíséretében, mert az agyában zajló biokémiai folyamatok nem teszik lehetővé a változtatást, a történések halmazából adott esetben csak a negatívumokat észleli majd.

Menekülés magunk elől

- Bipoláris depresszióm van. Éreztem, hogy nincs valami rendben, de úgy gondoltam, nem vagyok rosszabb állapotban, mint a környezetemben jó néhány ember. Nehezen fogadtam el, hogy beteg vagyok. Hol erőn felül, az átlagosnál jóval jobb szinvonalon teljesítettem  és látszólag rendben ment minden, kommunikáltam és éltem az életem, hol meg különösebb okok nélkül teljes apátiába estem. A hangulati problémák mellett olykor elkeseredett dühöt is éreztem és teljes tehetetlenséget. Nem tudtam változtatni. Menekültem magam elől. Menekültem a világ elől. Nehéz volt a munkahelyemen és otthon is, nekem is és nyilván velem is. Orvoshoz mentem - meséli  a harmincas évei végén járó András. Kéri, még a keresztnevét is változtassuk meg, mert nem szívesen propagálná betegségét.

A depresszió okairól számos magyarázat született, amelyek mind más szempontból közelítenek a problémához. Freud szerint a gyermekkorban elszenvedett veszteség a döntő mozzanat, aminek azonban nem kell konkrétnak lennie, bármi előidézheti a depresszió kialakulását, amely az elhagyatottság érzését kelti a személyben. A nézet ma is tartja magát, de kiegészült néhány elmélettel: a viselkedés-lélektan a pozitív megerősítések hiányára helyezi a hangsúlyt, más vélekedés szerint a negatív események felnagyítása egy visszafordíthatatlan spirált eredményez, a biokémiai magyarázat szerint viszont az agyi vegyületek egyensúlyának megbomlása, leegyszerűsítve a szerotoninhiány okozza.

A depresszió alaptünetei

- Egész napos levertség és fáradtság.
- Az érdeklődés és az öröm csökkenése.
- Alvászavar és jelentős súlygyarapodással vagy -csökkenéssel járó étvágyváltozás.
- Nyugtalanság, agitáltság vagy gátoltság érzése a mindennapi tevékenységekben.
- Értéktelenség érzése, súlyos bűntudat, ok nélküli önvád.
- Csökkent gondolkodási és összpontosítási képesség.
- Visszatérő gondolatok a halálról.

Levert vagy, megnyerő. Barna vagy szőke nő - énekelte a Balatonnal, oly megnyerő mélabúval Vígh Mihály a nyolcvanas évek vége felé. Szerettük nagyon ezt a melankóliát, sok mindenért, meg aztán mégiscsak kiemelt abból a közegből.

Azóta sok minden változott. Már nem középiskolásként és már nem csak egy zenekar révén jöttek a sötétebb hangulatok. Kinek mi. Mindegy is. Persze, ment tovább az élet. Megtanultuk, ez van, igyekeztünk kezdeni vele valamit. Aztán Attilát befektették egy osztályra. Gyógyszerezték, nem lehetett vele beszélni. Mániákus depresszió - mondták. Na, ez is egy Balaton-dal.