Élelmiszer, te drága!

A drága zöldség, gyümölcs miatt idén eltenni sem volt érdemes, hacsak nem a saját termést tartósította valaki. A cukor ára is emelkedett ugyanis, ahogy az energiáé is, így egy-egy üveg lekvár, savanyúság, befőtt alapanyag- és előállítási költsége messze meghaladhatta a bolti árat  ami szintén folyamatosan nő. A termés kevés és némely gyümölcsnél, zöldségnél rosszabb minőségű is volt. A csemegeszőlő idén inkább savanyú, mint édes volt, a paradicsom, szilva, sárgabarack kevés. A piacokon a szezon végén sem mentek lejjebb az árak.  Drágul a hús és a tojás is, ráadásul idén a háztáji baromfira sem jártak jó idők. Szinte minden ágazat panaszkodik, a vásárlók pedig üres kamrával vágnak neki a télnek.

Üresen maradnak az éléskamrák?

Kevesebb burgonyája termett Böő Tibor olaszfalui termesztőnek, mint tavaly, s ez az 1200 milliméter esőnek köszönhető, ami négy hónap alatt leesett. Máskor ezen a vidéken egész évben esik 500 milliméter. Az idei krumpli göcsörtös is, vagy ahogy Böő Tibor mondja: kockás.

- Annyira tömött volt a talaj, nem tudott benne szépen gömbölyödni a burgonya. De a beltartalmi értéke kiváló. Húsz éve termelek krumplit, de ilyen rossz évre nem emlékszem, amikor ennyire elvitte a víz a termést.

A termelő mindazonáltal bízik benne, hogy túlélik ezt a kedvezőtlen szezont, mivel az ár kompenzálja a mennyiség miatt kieső bevételt. A mennyiség azonban csak annyi, amivel talán éppen ki lehet elégíteni a piacot. Ebben a helyzetben félő, hogy külföldről hoznak majd be krumplit, ami azért veszélyes, mert aki most itthon taktikázik, az még jobban ráfizet, ha a konkurencia bejön.

- Idén egyszerűen nem sikerültek a csibék - vonogatja a vállát egy idősebb hölgy a veszprémi piacon, aki házi nevelésű csirke eladásával foglalkozik. Az előnevelt csirkék a nyár elején érkeztek hozzá, kora ősszel szerette volna levágni és eladni őket, de egyszerűen nem nőttek, fejlődtek úgy, hogy érdemes lett volna őket a piacra hozni.

- Paradicsom alig termett idén, ezért sem készítettünk paradicsompürét - magyarázza egy tapolcai asszony a káptalantóti piacon. - Paradicsomlevünk van, ezzel kell beérni - zárja a mondandót, s néhány pavilonnal odébb, egy magát paradicsomkertnek hirdető fiatalasszony sajnálkozva töri a magyart: idén bizony neki sem termett annyi paradicsoma, hogy érdemes lett volna foglalkozni vele.

Idén barack-, szilvalekvár sem sok készült házilag, sárgabarack szinte nem is volt, amit kínáltak, az sem volt elég jó minőségű a lekvárhoz, ráadásul mindkét gyümölcs árát a szezon végéig tartották az árusok, még akkor is, amikor már folyt a leve.

Mustránk végén arra jutunk, hogy sem hús, sem gyümölcs, sem zöldség nem jut az éléskamrába, s ezen a télen bizony ki leszünk szolgáltatva a termelőknek, hacsak nincs aranytartalékunk, vagyis saját kiskertünk szerény hozama.

Néhányan vásárolnak csak vasárnap reggel a pápai piacon. Eladó is kevés van: főként virágot, zöldséget kínálnak. 
- Pápa környékén szinte alig termett gyümölcs az idén, elverte a jég. De ugyanígy jártak a káposztafélék, a koraiak is. Rengeteg csapadék is volt az idén, ezért jóval kevesebb a termés, mint tavaly - mondja Kovács Árpád pápai őstermelő. - A zöldségfélékkel ugyanez a helyzet. Annyi azért most még van, amennyi az itteni piac forgalmának elég. Később ez az árakon biztosan meglátszik. A krumpli, a vöröshagyma ára már most magasabb, januártól pedig valószínű kettessel kezdődik. Már nem jellemző, hogy a vásárlók nagyobb tételt vesznek valamiből. Ezt nemcsak a külföldről behozott olcsó áru befolyásolja, hanem az is, hogy kiveszik az a generáció, akiknek a háztartás azt is jelentette, hogy a pincében, a spájzban ott áll a zsák krumpli tartaléknak. Elmúltak ezek az idők - fogalmaz szomorúan a gazdálkodó.

- Az új generáció mindent készen vesz, lefagyasztva, amit csak be kell tenni a sütőbe. Már nem pucolgatják a zöldséget, sárgarépát, sőt, levest sem főznek, megveszik a zacskóst, fél órán belül kész az ebéd. Éppen ma a virágosokkal beszélgettünk, náluk ugyanez a helyzet. Ez mindenképpen szomorú, főként a termelőknek.

Az Agroprodukt Zrt. bánhalmai almásában végeztek a szürettel.

- Közepes vagy annál valamivel jobb termést takarítottunk be idén. Ennek egy jelentős részét már eladtuk, az alma hatvan százalékát hűtőházban helyeztük el, ott várja az értékesítést. Külföldi és belföldi partnerekkel egyaránt rendelkezünk - mondta el Pethő Zoltán, az ágazat vezetője.

Bánhalmán hosszú évekig nyílt lehetőség a Szedd magad! akcióra, így viszonylag olcsón juthattak almához a fogyasztók. Erről így nyilatkozott a vezető: - A profitorientált cégek már nem engedhetik meg maguknak, hogy a szüret ne a kellő szakértelemmel történjen. Ez nálunk is létkérdés. Idén magasabbak az értékesítési árak. Tavaly túlkínálat volt pangó piaccal, idén kisebb hiány alakult ki, így sokkal jobbak az értékesítés feltételei. Bár az időjárás miatt jóval kisebb az értékesíthető árualap, a mi kertünk speciálisan jobb helyzetben van az országos átlagnál - fogalmazott a növénytermesztő szakember.

- A külföldről behozott alma is évek óta befolyásolja az értékesítést. Az alma kozmopolita növény lett, mi is Európa teljes piacán helyezzük el a gyümölcsöt. Versenyeznünk kell az összes környékbeli almatermelővel. Hiányzik a hazai termelői érdekképviselet, ennek a rendszernek a kiépülése egyszerűen kimaradt. Ausztriában senki nem vesz addig egy szem külföldi almát sem, amíg van osztrák alma. Ennek nálunk is így kellene működnie - mondta Pethő Zoltán.

Csúcsot döntött az élelmiszerár

Kétéves csúcsot döntögetnek az élelmiszerárak, derül ki az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a számításaiból. A drágulás okát elsősorban a szemes termények magas árában és a cukor rendkívüli drágulásában látják. Az élelmiszerárak emelkedését a szakértők egy része a bioetanol ágazat felfutásával magyarázza. 

Más szakértők szerint másutt, a feltörekvő gazdaságok megnövekedett keresletében keresendő a globális élelmiszerhiány és -drágaság oka.

Aki idén is egészségesen akar táplálkozni, a szokásosnál is sokkal mélyebben kell, hogy a pénztárcájába nyúljon. Hovatovább oda jutunk, hogy csak a hasunkra keresünk, ha nem akarunk később gyógyszerre költeni. Megvehetjük persze a színtelen, szagtalan zöldséget, gyümölcsöt, húst, és sokan rá is kényszerülnek, hogy megvegyék. Ez magyarázható a szűkös családi kasszával, viszont az előbbi megállapítás miatt nem kellene, hogy így legyen.

Nem igazán látom a kiutat ebből a szomorú helyzetből, mert a helyi termelőtől való, minőségi és megbízható áru vásárlása megoldás lenne, csak éppen a pénztárcánk nem elég tömött hozzá.

Németh F. Bernadett