Globális fenyegetések és kihívások, harc a nemzetközi terrorizmus ellen (5.)

A XXI. század a globalizáció évszázada. Az emberek könnyen kimondják ezt a szót, s a legtöbben nem is gondolják végig, mit is jelent. Deák Péter válság-, veszély- és konfliktuskutató így fogalmaz:
– A globalizáció objektív folyamat, a történelem egy korszakasza, amikor a tõke, a munkaerõ, az információ, a monetáris elemek, a civilizáció szinte korlátlanul vagy nehezen korlátozható módon terjed. Fel kell készülni a kihívásaira, naivitás ellene fordulni – hangsúlyozza. – Napjainkban kétségkívül minden eddiginél erõteljesebben érzékeljük a globalizáció veszélyjelenségeit – mondja a kutató –, hiszen hihetetlen mértékû a technikai fejlõdés, mondhatjuk technológiai robbanásnak is. A nagy kérdés, hogy ilyen léptékû fejlõdés meddig tartható fenn anélkül, hogy a környezetben viszszaütne. Bizonyos területeken már megjelentek a negatív következmények. A globális felmelegedés hatását napjainkban éppen az árvízzel való küzdelemben tapasztalhatjuk, de látni fogjuk a mezõgazdasági termelés átalakulásában is. A természeti jelenségek mellett a globalizáció társadalmi veszélyforrásokat is gerjeszt, a migrációtól az új járványokon át az etnikai konfliktusokig. A globalizációs kockázatok csúcsán a terrorizmus áll, minden kockázatelemzõ a világon ezt teszi az elsõ helyre az emberiséget fenyegetõ veszélyek közül. Néhány országban a terrorizmus veszélyéhez nukleáris fenyegetettség is társul. Irán esetében például a nukleáris potenciál kifejlesztése a nagyhatalmi törekvések érvényesítését szolgálja.

– A terrorizmus egy izmus, a globalizációval együttjáró jelenség, amelyben civilizációk ütköznek – mutat rá Deák Péter. – Miközben a világ egyetemes, jelentõs a szegénysorsú népesség, akikben megjelenik a szegényérzet, s ez ideológiailag könnyen manipulálható. Az izmus lélektani oldala, hogy feszültséget, félelemérzetet kelt, és nem megfontolt, stratégiai lépéseket, hanem félelembõl fakadó lépéseket indukál. A terrorista merényletek megrendítik az egész világot. A terrorizmustól tartani kell. Ez azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak is tartania kell tõle, mert létezik és aktivizálódhat – ezért részt kell venni az ellene folyó nemzetközi küzdelemben. Ez pedig alapvetõen a nemzetközi eljárásokban, deklarációkban, stratégiaalkotásban való részvételt és titkosszolgálati együttmûködést jelent. Szükségessé teszi bizonyos biztonsági szabályok fenntartását, illetve bevezetését, szigorúbb belsõ ellenõrzést is. Ma a terrorizmus elleni küzdelem nagy dilemmája, és ez vonatkozik a nemzetközi bûnözés, a maffiajelenségek és az ezzel járó nemzetközi korrupció elleni fellépésre is, hogy a rendõrállam irányába mozduljon el a demokrácia vagy maradjon puha.

A kérdésnek a közelmúlt francia eseményei, illetve a G8-ak elleni genovai tüntetés ad aktualitást, hiszen egyértelmûen azt jelentik, hogy ismét megjelent az utcai anarchizmus erõszakos formája. Ez egy új biztonsági kockázat, amely belsõ és nemzetközi feszültségeket okoz. A tapasztalatok szerint ezek a mozgalmak nagyon könnyen túllépnek a polgári engedetlenség határain. Az elemzések szerint a globalizmus – vagy annak egyes jelenségei – ellen fellépõ mozgalmaknak általában van egy békés, naiv tábora, mögötte fellelhetõ az aktuális politika által felbujtott réteg, és ehhez csapódik az anarchisták sajátos csoportja, mint például a Fradi-meccsek öntomboló közönsége – részletezi Deák Péter. – Tisztában kell lennünk azzal – emelte ki a kutató –, hogy a különbözõ konfliktusok egymásból fakadnak és általában erõsítik egymást. A háború elõl menekülnek az emberek, megindul a migráció, ez magával hozza a csempészetet, közben terheli a fogadó ország infrastruktúráját, emiatt megjelenik az idegengyûlölet, a rasszizmus, ami belpolitikai konfliktust okoz, ez pedig országok közötti ellentéteket generál. A válságés konfliktusjelenségek kezelése ugyanakkor csökkenti is egymást.

Arra a kérdésre, hogy a globalizáció egyetemes kihívásaira Magyarország milyen válaszokat adhat, Deák Péter leszögezte: – Mivel a kihívások nemzetközi vonatkozásúak, ezért csak nemzetközi öszszefogással lehet szembeszállni velük. Az egyik eszköz a prevenció, ami titkosszolgálati tevékenységbõl, információgyûjtésbõl és helyzetelemzésbõl áll. A másik mód a tartós stratégiák kidolgozása és következetes megvalósítása, amely a kihívások indító okait hivatott mérsékelni. Például ha beruházások indulnak valahol, azzal járjon együtt a tudásfejlesztés, a képzés, de ide sorolható az úgynevezett új misszionárius mozgalom is, amely a másság megismerését, értékeinek elismerését célozza. E stratégiák kidolgozásában a tudománynak, pontosabban a jelen gondolkodóinak van nagy felelõsségük.

– Arra utalok, hogy a terrorizmus veszélyét elõre látni kellett volna, mint ahogy a hidegháború veszélyére már 1946-ban volt, aki felhívta a figyelmet. A politikának pedig kötelessége a tudományos figyelmeztetéseket komolyan venni és összehangolni a reálpolitikai célokkal. Szerencsére a globális kihívások közül számunkra nem mindegyik jelent közvetlen fenyegetést – hangsúlyozta Deák Péter. Magyarországnak is tartania kell a terrorizmustól, de több szempontból nem valószínû, hogy az egyébként rendkívül szervezett terrorizmus közvetlen célpontjává váljék. A terrorizmusnak elsõsorban a lakosság megrettentése a célja, s mi nem vagyunk jelentõs népességû ország, nem vagyunk vezetõ nagyhatalom, nálunk nincs fontos urbanisztikai célpont, nincs jelentõs iszlám népesség.

A tendencia azt mutatja, hogy a nagy terrorcselekmények Európában ritkulnak, s inkább iszlám területen szaporodnak. Ezt igazolja a legutóbbi egyiptomi tragédia is. Az iszlám fundamentalizmus erõsödése a nyugat által kedvelt, és szerintük ezzel megalázott iszlám országokban váltja ki a terrorcselekményeket. Deák Péter szerint Magyarországon jelenleg négy globális veszélyforrás jelent kihívást: a természeti katasztrófák, amelyeknek ugyanakkor van pozitív következményük is, a szolidaritás összekovácsolja az országot. A második a migráció, ez azonban folyamatosan csökken és a schengeni határok kiterjesztésével megszûnik. A harmadik a nemzetközi bûnözés és a korrupció, végül a negyedik veszélyforrás az informatikai rendszerek elleni támadás külföldrõl és belföldrõl.

Az ország biztonságpolitikai teendõit a nemzetbiztonsági stratégia tartalmazza – hangsúlyozza a kutató, és úgy véli, az intézmények és a humánerõforrás tervezett fejlesztésével, a prevenció megerõsítésével, Magyarország békepárti habitusának, európai státusának megfelelõ, aktív nemzetközi szerepvállalásával a biztonsági kockázatok kezelhetõk. Ugyanakkor a terrorizmus megjelenési formája a merénylet, a katasztrófa, amelyre az országoknak – jobb félni, mint megijedni alapon – fel kel készülniük. Az országoknak, amelyek tartanak a terrorizmustól, intézkedéseket kell hozni, intézményeket létrehozni, terveket készíteni. Minden katasztrófatípusnál ez a helyzet, így a terrorizmusnál is.