Lopnak, amit érnek - Enyves kezek az áruházakban

Van, aki pár ezer forintos árut próbál kicsempészni az üzletből, mások csoportosan csapnak le értékes portékákra. Ők a profik, legalábbis addig, míg nem kerülnek rács mögé.

- Aki lopni akar, az meg is teszi - jelentette ki alapigazságként a zirci Coop áruház vezetője. Jakabné Istenes Katalin persze ez-zel nem azt akarta mondani, hogy belenyugszanak az enyveskezűek garázdálkodásába, csak jelezte, nincs könnyű dolguk. Korábban számos árura feltették a riasztócsíkot, csakhogy a tolvajok egyszerűen letépték és eldobták. Tavaly szeptemberben felszereltek nyolc belső kamerát, a bejáratnál pedig egy monitorral találkozik szembe a vásárló, amely arra figyelmezteti: minden lépését figyelik.

- Egyre több fiatalt csípünk fülön - alsó tagozatosokat is! -, akik csokit, rágót lopnak el - mondja a zirci Coop áruház vezetője.

Jakabné Istenes Katalin és munkatársai tapasztalatai szerint a középiskolások a cigire mennek rá. Jó néhány lakásotthonost is elkaptak már, persze ők is mindent tagadnak.

- Sokszor úgy érzem, vagányságból loptak, hogy megmutassák a többiek előtt, ők is meg merik tenni. A felnőttek főleg a drága alkoholt viszik, meg a piperecikkeket, a borotvafelszereléseket, az elemeket, a hajfestékeket. Egyesek rendkívül rafináltak, volt, aki a pénztárgép alatti polcról vitt el több tízezer forintot érő cigarettát kolléganőm távollétében. Amúgy a polcfeltöltők dolga az is, hogy szemmel tartsák a lopkodókat. Akiket régről ismerünk, azoknak végig a sarkában vagyunk, míg el nem hagyják az áruházat. Nem tudom, hogy máshol hogy van, nálunk van egy keret a hiányra, azon felül nekünk kell megfizetnünk a kárt. Ezért is kell a fél szemünket a gyanúsan viselkedő vásárlókon tartani.

A veszprémi Tescóban bőven akad munkája a biztonsági embereknek, hiszen naponta kapnak el enyveskezűeket a mindent látó kameráik segítségével. 

- A leginkább veszélyeztetett területeket - a kozmetikai, a műszaki osztályt - fix kamerák figyelik, míg a magasból a mozgatható szem pásztázza a vásárlókat - magyarázza Balázs Péter, a hipermarket biztonsági igazgatója. 

- Az elcsent tárgyakat a vevők általában a próbafülkékben rejtik el a ruhájuk alá. Noha már tudjuk, hogy lopásra készül az illető, megvárjuk, míg elhagyja a pénztárat, csak azután kísérjük be a biztonsági szobába. Ilyenkor krémek, parfümök, borotvafelszerelések, elemek, CD-k, DVD-k kerülnek elő, de szívesen viszik a kisebb műszaki cikkeket is. Örök sláger a drága tömény ital, így, nyáron pedig kapósak a napszemüvegek. A profik csapatban érkeznek, de itt bent szétszóródnak, ugyanis telefonon tartják egymással a kapcsolatot. Vannak figyelők, s olyanok, akik nyúlnak . Volt, akiknek a ruhája 70 ezer forintot érő árut rejtett, a kocsijukban - előzőleg körbejárták a fél Dunántúlt - 300 ezer forint értékű árut találtak a rendőrök. Régi trükk az átkódolás , éppen ezért a pénztárosoknak nagyon kell figyelniük. Az ügyeskedők azt csinálják, hogy a kisebb értékű áru dobozáról átragasztják a nagyobb értékűre a vonalkódot. Vagy például olcsó tévé dobozába drágát tesznek, így akár több tízezer forintos is lehet a kárunk. Nálunk nem jellemző a polcok közötti evés, mert látjuk őket. Évente több millió forintot érő áru kerül vissza a helyére, köszönhető ez kollégáim éberségének. 

Húszezer forint alatt szabálysértés miatt jelentik fel a lopkodókat, viszont efölött már rendőrt hívnak. Akkor is beszólnak a kapitányságra, ha a lopást a szülő kiskorú gyerekével követi el, vagy leveszik az árut védő eszközt a termékről, illetve külföldi vagy ittas személy az elkövető. Sokszor leltározás után derül ki egy-egy lopás, ilyenkor hetekre visszamenően végignézik a kamerák felvételeit (a parkolóét is!), majd feljelentést tesznek. Saját dolgozóikat is szigorúan ellenőrzik: lopás miatt évente több kollégájuktól kénytelenek megválni.

Tegnap bent járt szerkesztőségünkben egy idősebb házaspár, akik azt mesélték el, hogy a Tescóban roppant kényelmetlen helyzetbe kerültek. Kocsijukból mindent feltettek a szalagra, majd a pénztárost megkérték, hogy a három karton ásványvizet ol- vassa le a gépével, hogy ne kelljen kiemelniük a kocsiból. Fizetés után őr állta az útjukat, mondván, nem fizették ki a vizeket. A házaspár szerint a pénztárosnő hibája miatt tolvajoknak nézték őket, holott eszük ágában sem volt 990 forintért eladni a becsületüket.

Egy másik nagyáruházban is minden négyzetmétert kamerák figyelnek, sőt a parkolókban is elhelyeztek párat. Ebben az áruházban nem véletlenül ül meglehetősen feltűnő helyen a formaruhás őr, aki monitorokon át figyeli a kamerák felvételeit. Aki ala-posan körbenéz náluk, jól láthatja, hogy külön kamerát helyeztek el az italosztályra, mert valószínűleg itt a leggyakoribb a lopás. A polcokon van néhány száz forintos ital, de van tíz- és húszezer forintba kerülő, amit ugyan csak töredék áron lehet eladni a feketepiacon, de egyeseknek így is megéri. Találkoztak itt már olyan személlyel, akinek a ruhájában számos belső zseb volt, nyilván nem azért, hogy az okmányait mindig máshová tegye.

Egy zirci nagyáruházban azt mesélték az ott dolgozók, hogy egy időben több márkás póló tűnt el, ugyanakkor a polcok között metszőollót találtak. Nem volt nehéz kitalálniuk a dolgozóknak, a tettes ezzel vágta le a biztonsági mágnest. Attól kezdve külön kamerával figyelték a kerti ollók polcát. Nem kellett sokat várniuk, napok múlva megjelent az áruházban két fiatalember, akik egymástól távol vásárlást színleltek. Aztán az idősebb levette a polcról azt a bizonyos ollót, s már övé is volt a márkás cipő. Nem sokáig, mert az őrök bekísérték az irodába, ahol elszámoltatták a svindlis legényeket.