Munkából élni valódi ünnep

A félreértések elkerülése végett nem kizárólag a volt szocialista országokban tartják meg, hanem csak Európában még Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban. Május első napja katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje, Jézus nevelőapja tiszteletére. Az ünnep előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig tíz-tizenhat órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés jelmondattal.

A május elsejei felvonulást ma leginkább azokban az országokban tartják meg, melyek soha nem építették a szocializmust. Annak emlékére vonulnak, hogy 1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon a  munkások közé vegyült anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, és tizenegyen meghaltak. Először az események után négy évvel vonultak utcára, még mindig a nyolcórás munkaidőt tűzve zászlajukra.

Azóta az ipar és az iparszerű mezőgazdasági termelés olyan szintre ért, hogy a korszerű gyárakban és  mezőgazdasági üzemekben kevés munkaerő állít elő sok terméket. A két alapágazat helyett a nagy foglalkoztatók, maguk az államok, valamint az oktatás, az egészségügy és a szolgáltatások. Egyre inkább van oka ünnepelni annak, aki munkajövedelemből élhet.