Nem szabad felejteni - Múlt és remény a koporsóban

Veszprém polgármestere tegnap a színházkerti, 1956-os kopjafánál emlékezett Nagy Imre 20 évvel ezelőtti újratemetésére. Szólt arról, hogy a forradalom és szabadságharcról szóló műsorokban többnyire Nagy Imrének ezeket a szavait idézik: Csapataink harcban állnak. 

A kormány a helyén van. Arról viszont kevesebbet hallunk, hogy miért tört ki a forradalom. Pedig tudjuk jól, azért tört ki, mert alkalmatlan emberek álltak az ország élén. 

Debreczenyi János hangsúlyozta, lenne tehát mire emlékeznünk, de a mai történelemkönyvek ezt még mindig nem teszik teljes mértékben lehetővé. Utalt rá, nemrég olvasta Nagy Imre unokájának visszaemlékezését. 

Ebben szerepel, hogy emlékezni kell a rémtettekre, a szabadság eltiprására, de ugyanakkor a családon belül ő nem tanult gyűlöletet. Így volt ezzel Debreczenyi János is, akinek az édesapja Veszprémben részese volt az 56-os forradalomnak, ennek következményeit később az egész családnak el kellett szenvednie. 

Gyűlöletre senkit nem biztatna, de felejteni sem szabad. Válasszunk hát olyan alkalmas vezetőket az ország élére, akik a haza felemelkedésén, a magyar nemzet egységén dolgoznak - zárta megemlékezését a polgármester.

A szónok szavai után Kolti Helga színművész mondta el Albert Camus A magyarok vére című esszéjét, valamint Péntek Imre Elkésett sorok N. I.-nek című versét, majd Csobolya Bálint csángó siratóéneket, valamint megzenésített verseket adott elő. 

A megemlékezés befejező aktusaként a jelen lévő pártok és civil szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el az 1956-os kopjafánál. Az eseményt a Nagy Imre Társaság Veszprémi Tagozata szervezte.