Holtig tanul a helyszínelő

Molnár Gábor rendőr főtörzszászlós, a Nagykanizsai Rendőrkapitányság bűnügyi technikusa idestova két évtizede űzi hivatását. Azt vallja: az ő szakmájában holtig tanul az ember, akár a jó pap. Ha nem így lenne, menthetetlenül lemaradna a mind rafináltabb bűnözői észjárás mögött. De vajon miért választja valaki ezt az eléggé véres, s gyakran bizony szagos foglalkozást?

– Már gyerekként eldöntöttem, hogy valami ilyesmit fogok csinálni. Voltam úttörőrendőr és ifjú gárdista is – kezdett bele az előzmények mesélésébe Molnár Gábor, aki egyébként járőrkutyákkal is foglalkozik. – A közelünkben haladt a HÉV-vonal, s a szerelvények bizony, egyszer- egyszer embert is gázoltak. Persze, rögtön mentem kíváncsiskodni – hát így kezdődött.

Határőr lett, majd 1988- ban került a kanizsai kapitánysághoz. Járőrként kezdte, s a szükséges tanfolyamok, képzések elvégzése után került a bűnügyi technikusok (vagy ahogy a köztudatban él, helyszínelők) csoportjába.

– Amikor a helyszínre érek, mielőtt bármibe is belekezdenék, megpróbálom a történteket az elkövető agyával végiggondolni – magyarázta. – Ennek megfelelően kutatunk ujjlenyomatok, lábnyomok, vagy más árulkodó jelek után.

A szakember hozzátette: az átlagos idő, amit egy helyszínen eltöltenek, betörések esetében egy, másfél óra, gyilkosságoknál pedig 2-3, vagy még több. Megrázó esetek? – kérdezett vissza.

– Az ember egy idő után megtanul együtt élni a tragédiákkal – így Molnár Gábor. – Közhely, de igaz: a legszörnyűbb, ha gyermekkel történik valami... A bűnügyi technikusokat rendszeresen hívják vasúti gázolásokhoz is. Elvégzik a halottszemlét és megpróbálják rekonstruálni a történteket. Amihez be kell azonosítaniuk a helyet is, ahol az elhunyt bevárta a szerelvényt. Ami általában sikerül, megtalálják ahol ült, s elszívta az utolsó szál cigarettát, vagy megitta az utolsó korty italát.

Filmek? A kanizsai technikus is szereti a sokak kedvencének számító CSI: Miami helyszínelők és NCIS című sorozatokat. Még ha kicsit távol is állnak a mai magyar rögvalótól.

– Sokszor öltönyben, nyakkendőben dolgoznak, kesztyű nélkül, ami egyébként az életben nem megengedett – fejtegette a főtörzszászlós. – A technikában nyilván előttünk járnak. Ám úgy vélem, a magyar bűnügyi technikusok a legleleményesebbek, mi ugyanis kénytelenek vagyunk azt használni,  ami van. És mindig támad egy jó ötletünk... Egyszer például esőben, vizes felületen találtunk egy nagyon szép ujjlenyomatot. Törtük rajt az agyunkat, hogyan kéne rögzíteni, mert ugye, esővíz fedte. Míg a kolléga tartotta fölém az esernyőt, én hajszárítóval leszárítottam a vizet a nyomatról, s úgy már be lehetett porozni.

Vannak más praktikák is. Az oszló hullák kellemetlen szagának tompítására például kiválóan alkalmas a kínai balzsam, amivel orruk belsejét kenik be. Nevetve tette hozzá: a technikus egy idő után maga is az ajtózárak jó ismerője lesz, ezért aztán kollégái is mindig hozzá fordulnak, ha esetleg valami kis technikai probléma miatt nem tudnak bemenni az irodájukba...