Borosta

2011.06.19. 11:00

A halálzónából fordult vissza

Hatalmas jégfal tövében, hálózsák nélkül, egy ponyva alatt, 7900 méteres magasságban, a halálzónában próbálta álomra hajtani a fejét a surdi Horváth Tibor.

Benedek Bálint


A Magyarok a Világ Nyolcezresein expedíció a 8516 méter magas kínai Lhoce csúcsát támadta. A 32 éves surdi férfi nem kockáztatta a lábujjainak az elvesztését, így megállt, viszont a műlábbal induló Erőss Zsolt és egészséges mászótársa, Gál László felértek.

Horváth Tibor már megszállott hegymászó hírében áll, bár kezdetben ő is csak a síparadicsomokat látogatta. Néhány éve viszont, amikor egy ártalmatlan marokkói kirándulás alkalmával az Atlasz- hegységben négyezer méter fölé merészkedett, különleges érzés kerítette hatalmába: úgy érezte, ennél magasabbra is fel kell még kapaszkodnia. S mivel kisebb túrákon már találkozott az ország egyik legjobb mászójával, Erőss Zsolttal, eldöntötte: a „rutin-róka” oldalán bevállal egy nyolcezer méterest. Tavaly jó magyar szokás szerint, oxigénpalack nélkül értek fel a Himalája Cho Oyu (Türkiz istennô) 8201 méteres csúcsára. Ezt a túrát Zsolt lábprotézissel teljesítette, hisz mint ismert, 2010 januárjában a Magas-Tátrában egy lavina baleset után jobb lábát térd alatt amputálni kellett.

A rehabilitációs expedíció egyben Tibor beavatási szertartása is volt, mely a sikeres csúcstámadás miatt újabb mászásra kapacitálta. – A Föld negyedik legmagasabb hegyére soha nem jutott fel oxigén nélkül egyetlen magyar sem - mondta HorváthTibor. - Ráadásul a délioldal, amit a mi csapatunk választott, elég nehéz, gyötrelmes utat kínált.

Ám ez sem tántoríthatta el az Erôss Zsolt, Gál László, Mécs László és Horváth Tibor alkotta legénységet attól, hogy nekivágjon az ismeretlennek.

- Olykor meredek falakon, máskor pedig 40 méter magas jégtornyok árnyékában kellett egyensúlyoznunk - folytatta Tibor. - Ahogy egyre feljebb értünk, úgy ritkult a levegő, tehát a lépéseink fokozatosan lelassultak. Ilyenkor egészen más üzemmódba kapcsol át a szervezet, s megpróbál alkalmazkodni a környezethez.

 

Tibor elmondása szerint erre a túlélési technikára mindössze az emberek 20 százaléka képes. Aki nem, annál a keringés minden előzmény nélkül leállhat, gyakori a szívinfarktus és az agyödéma kialakulása

- Nem véletlenül hívják a 7500 méter feletti részt halálzónának – tette hozzá a surdi férfi. – Az ilyen esetek korai felismerésében a csapat segíthet, hisz bár lelassulnak a mozdulatok, s egy bakancs felvétele olykor akár fél órán át is tarthat, a kétórás művelet viszont gyanús. Tibor szervezetén 7900 méteres magasságban, közvetlenül a csúcstámadás elôtti estén fogott ki a kegyetlen, mínusz 30 fokos hideg.

- A két kilogrammos hálózsákot nehéznek találtam, így azt nem vittem magammal - így a férfi. - Szintén a könnyebbség miatt a sátor helyett Zsolttal egy nagy jégfal mellett ponyvát feszítettünk ki, s alatta próbáltunk aludni. Zsoltnak ez hálózsákban sikerült is, de Tibor annyira fázott, hogy éjjel a lábujjait masszírozva próbálta elkerülni a fagyási sérüléseket. Ettől pedig reggelre teljesen kimerült, hiszen öltözködés közben többször húsz percekre elaludt. Az elgyötört mászó végül visszafordult.

- A fáradtságon kívül számos intô jel figyelmeztetett arra, hogy jó döntést hoztam - fűzte hozzá Horváth Tibor.-  Amikor a sátorból kiléptem, hirtelen összedőlt az az oltár, amelyet a csúcstámadást segítendő kövekből készítettek a serpák, aztán az első lépés után a lábam alatt roppant egy nagyot a jégpáncél. De nem adom fel: valamikor újra megpróbálom!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!