A közönség igényeit ki kell elégíteni

Sokkal inkább arra az árnyalt humorra, ami azóta is nemesedett, amióta a stand up-os utoljára járt a pápai színpadon. Egyszerre visszafogott és harsány, vagy primitíven egyszerű és mély lélekbúvár, attól függően, környezete mely alakjait idézi meg a színpadon. Telibe talált figurái ezért kelnek könnyen életre, készen arra, hogy megnyilvánulásaikkal az őrületbe kergessék a nagyérdeműt.

Másfél órán keresztül nyomták rendületlenül Tóth Eduval, aki méltó partnernek bizonyult. Már az első percekben próbára tették a közönség rekeszizmát, ami az est végére egyetlen sajgó izomtömeggé változott. A műsor előtt az öltözőben nyílt alkalom megvallatni a méltán népszerű búcsúszentlászlói krónikást. Érdekelt például, hogy mit csinál akkor, amikor nem a humorral foglalkozik.

– Vannak aktív pihenő szakaszaim, például nyáron szoktam alkotói szabadságot tartani. Persze akkor sincs olyan napom, amikor ne gondolkodnék poénon is. De mással is foglalkozom, például a családdal vagyok, sokat olvasok, filmeket nézek. Elsősorban nem vígjátékokat, vagy kifejezetten humorosnak szánt könyveket fogyasztok, inkább a szépirodalmat részesítem ilyenkor előnyben, amiben, ha jó, ott van a tragédia, a burleszk, a mélység és sekélység is. Ezekből is lehet meríteni, talán nem annyira tudatosan, de ez a tudattalanság még jobban segíti az alkotói folyamatot. A búcsúszentlászlói kocsmavilág mellett létesült még egy híd a valóság felé: két éve született meg a fiam, ezek a szálak biztosítják, hogy ne csak az irodalommal, hanem az élettel is találkozhassak. Hajlamos vagyok ugyan visszavonulni elefántcsonttornyomba, de az meg azért nem jó, mert akkor nincs miről beszélni. Tehát vannak utak a valóság felé – fogalmaz a humorista.

Arról is érdeklődöm, miként éri el, hogy a magánélete ne váljon kirakati látványossággá.

– Egyrészt elkerülöm az olyan helyzeteket, ahol erről érdeklődnek, másrészt csak stand up-ot vállalok. Tévéműsorban sem voltam már vagy másfél éve, akkor azt jósolták, hogy az érdeklődés irántam 60-70 százalékra visszaesik majd. Ma már látható, hogy ez nem így történt, sőt, még nőtt is – mondja Tibor, aki a közönségről, műsorai felépítéséről is vall.

– Hogy a közönség milyen, az az első pár percben kiderül. A műsor elemei felcserélhetők ugyan, de ha nehezebben melegednek be (ez időjárástól, frontoktól, a terem páratartalmától, a nap minőségétől függ), akkor az első perceket harsányabban kezdem, hogy utána nehezebb dolgokkal is meg tudjanak birkózni. Vannak a műsornak olyan elemei, amik évek óta csiszolódnak, és vannak olyanok, amik hetekkel, vagy csak napokkal ezelőtt jutottak eszembe. Az arány mindig változó, attól is függ, hogy az előző időszak milyen sűrű volt számomra. A műsorom három pillérre épül: a közéleti részre, a búcsúszentlászlói folklórra és az egyéb kategóriára. Utóbbiba minden belefér.

Merre tart ma nálunk a stand up? – kérdez vissza.

– Magyarországon vannak kiforrott előadók, akik üzembiztosan hozzák, amit kell. Aztán vannak titkos favoritjaim (például Edu), akik réteghumort képviselnek. Itthon biztosan nem lesz többmilliós rajongótáboruk, de érdekes dolgokat csinálnak. És persze vannak olyanok is, akik nem a pályára valók, és erre talán majd ők is rájönnek. A Showder Klubból való kilépésem után nem esett vissza az érdeklődés, de ha minden este telt ház volna is a műsoromon, évente pár tízezer emberhez jutnék csak el. A televízió és a rádió révén ez a szám jóval nagyobb. Van egy, a széles néptömegeknek szánt, ötvenpercnyi anyagom dobozban, ami érlelődik, mint a jó bor. Azt Pécsen vettük fel, várhatóan jövőre lesz látható valamelyik csatornán. Ezt fellépéseken már nem is mondom, ide is inkább az új összeállítást hoztam – mondja a stand up-os, aztán elmosolyodik a következő kérdésen. – Mi a sikerem titka? Nem igazán tudom, de ez nem is foglalkoztat. Munkaköri kötelességem, hogy kételkedjek a műsoromban, figyeljem a hibákat, a gikszereket, elemezzem, mi a jó és mi a rossz a műsorban. Persze ez utólag történik, hiszen a színpadon transzban vagyok, ott nem biztos, hogy mindezt jól látom. Ha az volna a célom, hogy az emberek szeressenek, csak nevessenek, tapsoljanak, kikapcsolódjanak és ne bekapcsolódjanak a gondolkodásomba, akkor nem beszélnék közéletről. Érdemes figyelni, hogy amikor közéleti témákat érintek, akkor mindig máshonnét indul a taps, a nevetés. De jó esetben a végén együtt nevetünk, hiszen egy csomó olyan dolog van, ami közös nevező, például a húsleves, ami mindenki közös élménye _ fogalmaz Tibor, aki a terveiről is beszél.

– Jó volna másfél-kétévente egy önálló esttel jelentkezni valamelyik televíziós csatornán. Persze ehhez az is kell, hogy időről időre meg tudjak újulni.