2010.12.09. 08:27
Apanapló: A csajok, a Mikulás és apa, az ügyintéző
Hát sikerült! Hosszas egyeztetések árán sikerült elérnem, hogy a lányaim, Eszter és Sára legalább ebben az egy hétben úgy tekintsenek rám, mint egy istenre. Ugyanis nem hitték el, hiába bizonygattam: vagyok olyan jó nexusban a Mikulással, hogy ha kérem, még a napirendjét is átszervezi.
És lám, mivel december 6. idén hétfőre, egy rút tanítási napra esett, elintéztem a gyerkőcöknek, hogy a fehér szakállú már vasárnap reggelre teletömje csizmácskáikat. Sárának persze már ez is késő volt, ő már két hete azt találgatta, virgácsot vagy csokit kap.
Naná, hogy csokival érkezett, persze ezt is én intéztem. Aztán nagy büszkeséggel figyeltem, ahogy vasárnap reggel 7 órakor kinyitották az ablakot, s kivették belőle az édességtől dagadó csizmákat. Esztié azonban meglehetősen instabilan állt, le is fordult, szabályos csokimikulás-zuhatagot zúdítva kisebbik lányomra. Aztán átmentek a csajok a mamához is, ahol szintén nem szűkmarkúskodott Miki bácsi. Miután mindenhonnét összegyűjtötték az ajándékokat, s bevackolták magukat az ágyba, megkezdődhetett a nagy csokimikulás- teszt. Előbb meztelenre vetkőztették, majd megkóstolták valamennyit (csak az íze kedvéért), közben kíváncsian lesték, vajon mit kapott a tesó.
Természetesen, mindkettőnek ugyanazt a „koktélt” szervírozta a jólelkű Miklós püspök kései követője – elkerülendő a belvillongásokat. Ennek ellenére a szokásos „haragszomrád” nem maradt el, mert a csajoknál egyébként szinte minden nap eltörik valamiért a mécses – ha nincs ok egy kis perpatvarra, keresnek. Na de majd jövőre este jön a Mikulás! Biz´ isten elintézem.
Úgy legalább napközben sakkban tudjuk tartani vele a kölyköket...
