Irdatlan teher a vállon

A huszonéves Gergál Sándor egyszer megismétli a hatalmas erőfeszítést követelő gyakorlatot, majd vállán a tárcsákkal visszalép az állványhoz, és helyére billenti a több mint negyedtonnás terhet. Mint mondja, 8-10 év munkája van egy-egy ilyen gyakorlat mögött.

Sanyi még a „gyúrósok” között is masszív srácnak számít: amatőr létére például 220 kilóval nyom fekve, ami igencsak figyelemreméltó teljesítmény. –310-zel is guggolt már, csak most diétázik... –jegyzi meg Hajmási György, a megyeszékhelyi Hagyma Gym fiatal trénere, aki szintén hosszú évek óta gyakorolja e különleges erősportot. Az erőemelés három gyakorlata – guggolás, fekvenyomás, felhúzás – közül az elsőből kaptunk ízelítőt az imént a kertvárosi edzőteremben.

– Az erőemelés a szorgalmasok és kitartók sportja, ami nem élvezeti értékéről híres, ellenben jól kell tűrni a monotóniát, az előrelépés pedig a kezdeti látványos fejlődés után nagyon nehéz. Igazi kemény, férfias sport, amit általában „hardcore” körülmények között űznek, durva vasakkal, egyszerű gépekkel. Itt az egyszeri maximális erőkifejtés a lényeg, nem a magas ismétlésszám, és nem is definiált test kidolgozása, sokban különbözik tehát az erőemelés a testépítéstől, jóllehet az alap- ok azonosak – veszi át a szót György bátyja, János, akinek a specifikus, sportághoz igazodó erőfejlesztés a szakterülete. Miközben beszélgetünk, a szintén rendkívüli erővel rendelkező Tábori Sándor gyakorlatát figyeljük: ő éppen ferdepadon nyomja a súlyokat, majd – amolyan kiegészítésként – kézi súlyzóval monumentális bicepszei formálásába kezd.

Az erőemelés nem tartozik a legismertebb sportágak közé, az edzőtermekbe járók gyakrabban választják a klasszikus testépítést vagy a fitnesz valamelyik „műfaját”. Ehhez a sporthoz is szükséges persze testépítő előélet, de az erőemelők edzésprogramja más, itt a három említett gyakorlat csúcsra járatása a cél.

– Egy-két kiváló testalkatú, jó genetikájú erőfejlesztőből lesz csak erőemelő, fontos tehát az alap, amire építeni lehet. Ebben a sportágban szorosan összefügg a masszív testtömeg és a teljesítmény. Aki komolyan gondolja az erőemelést, annak az étkezésére is nagyon kell figyelnie – hangsúlyozza az edzőterem vezetője, a négy évtizede erőfejlesztéssel foglalkozó Hajmási Ferenc. Hozzáteszi: profi szinten napi 5-7 ezer kalóriát is meg kell enniük a versenyzőknek, ez szponzor nélkül nyilvánvalóan nem megy.

A családi vállalkozás legfiatalabb tagja, Gyuri jó 10 évvel ezelőtt indult először (ifi és junior kategóriában) országos fekvenyomó bajnokságon, idén ősszel pedig újabb versenyre készül. Mint mondja, rövid távú céljaik között szerepel, hogy csatlakoznak a Magyar Erőemelő Szövetséghez, esetleg saját szakosztályt alakítanak. Zala megyében – főként középiskolai szinten – egyébként nagy múltja van az erőemelésnek, fekvenyomásban időnként rendeznek diákversenyeket A három erőemelő gyakorlat mindegyike más izomcsoportot terhel. Guggolásnál a hát, a farizom, az alszár és a comb tartja a súlyt, míg felhúzásnál a földre fektetett súlyzót kell megragadni, és felegyenesedni vele. A mellizmokat és a tricepszet erősítő fekvenyomás a legismertebb, ez az erőfejlesztő tréningek alapja. A versenyző a hátán fekszik a padon, kiemeli a súlyzót, leengedi a mellkasára, majd kinyomja azt, miközben jó pár szabályhoz igazodnia kell. Magasabb szinten speciális ruhák segítik a súlyok mozgatását. Ami pedig a profikat illeti, a magyar erőemelők – például a világbajnok Ónozó Szabolcs, Mészáros László, Árvai István, Kathi Béla – a világelithez tartoznak.