2011.12.20. 09:22
Mikulás visszavitte Cumiországba (apanapló)
Tőlünk idén vitt is a Télapó. Nem is akármit: a négy és fél éves Varga Jankó cumiját. Már tavaly is megpendítettük, hogy adjuk az ősz öregnek az ilyen nagy fiúnak már nem való „babadugót”, de akkor még nagyobb úr volt a megszokás.
Mondjuk, nem haragudhattam a nehéz elválás miatt, én is ragaszkodom sok régi dolgomhoz (a szombat délelőtti szertartásos totózástól öregedő feleségemen át a sötétzöld melegítőgatyámig), Jancsi meg a fiam, persze, hogy hasonlít. Korábban voltak részsikereink: előbb elértük, hogy nap közben nem cumizott, aztán nagy nehezen az óvodai csendes pihenő idejére is lemondott róla.
De az otthoni alvások elképzelhetetlenek voltak nélküle. December ötödikén estig pedig úgy nézett ki, hogy nem is lesz meg a búcsú, de aztán fürdés után „rágyújtott” egy utolsót, majd kitette a dudlit az asztalra, hogy a Mikulás biztos megtalálja. „Viheted vissza cumiországba – mondta kisandítva az ég felé, ahol a rénszarvasos szánok köztudomásúan közlekednek, aztán hozzám fordult: – De ugye apa biztos itt hagyja helyette a távirányítós autót?” Erre az estére úgy fogok emlékezni: kis lépés az emberiségnek, de nagy ugrás Varga Jankónak.
