Nyaktekerészeti mellfekvenc

A nagykanizsai Bacskay Zoltánnak, a Kanizsa TV nemrég nyugdíjba vonult riporterének több mint 300 darabos gyűjteménye van a nyakbavalókból.

- Pedagógus szüleim korán megkövetelték tőlem, hogy pedáns legyek, 5 éves koromban már kis öltönyöm, nyakkendőm volt - emlékezett vissza. - Aztán utóbbit valahogy megszoktam, ám igazán akkor vált sajátommá, amikor harmadikas,negyedikes középiskolásként elkezdtem gitározni egy zenekarban. Shadows-slágereketjátszottunk, akkor, a hatvanas évek elején, közepén azok nagyon mentek. Láttam az együttes tagjairól készült képeket, és az öltözködésük nagyon megfogott. Öltöny, nyakkendő, karra akasztott esernyő - természetesen, igyekeztünk utánozni őket.

Mint megjegyezte, aztán egész életét végigkísérte e viselet, később mérnökként, majd televíziós szerkesztő-riporterként, műsorvezetőként sem szakadt el tőle. Ma már annyi nyakkendője van, hogy külön szekrényt igényelnek. Kék, piros, csíkos, pöttyös, ciframintás, geometrikus alakzatokkal díszített - a sorta végtelenségig lehetne folytatni. De vannak különleges darabok: zenélő, mikulás-, illetve óvszermintás is. Utóbbihoz természetesen sztori is kapcsolódik...

- Ezt a lányom hozta Velencéből, stilizált óvszerek vidám összevisszasága alkotja a mintázatát. Évekkel ezelőtt felvettem egyszer egy társaságba, hogy „teszteljem”, a környezetemben lévők mennyire figyelik meg a nyakkendőmet tüzetesebben. Legnagyobb meglepetésemre senki sem tett megjegyzést rá. A végén már bosszantott a dolog, s mondtam, nézzék meg közelebbről. Na, akkor volt már reakció, akadt, aki jót mosolygott rajta, mások kissé megütközve a fejüket csóválták. Utóbbiaknak aztán azzal adtam meg a kegyelemdöfést, hogy megjegyeztem:

- Látjátok, én annyira védekezem az AIDS ellen, hogy még a nyakkendőmön is óvszer van!

A nyugdíjas riporter mindig ügyelt arra, hogy két, egymást követő napon ne vegye fel ugyanazt a darabot. Vallja, a nyakkendő öltöztet, ezért biztos, ami biztos, inghez mindig hord. Ha valahol mégis lazább megjelenést igényelnek, leveszi és zsebre teszi. Szerencsésebb, mint ha nyakkendő nélkül indul valahova, ahol később kiderül, elvárás...

- Biztos, hogy aki nem szokta meg gyerekkora óta, annak kicsit kellemetlen lehet eleinte; úgy érzi, mintha a nyakkendő, vagy ahogy a nyelvújítók hívták, a nyaktekerészeti mellfekvenc fojtogatná - magyarázta. – Bizonyos élethelyzetekben viszont elengedhetetlen a viselése. Felismerték ezt rendszerváltáskori ifjú politikusaink is, akik bekerülve a hatalmi vérkeringésbe, vagy épp a vezetésbe, már nem olyan lezser öltözékben jelennek meg - pulóver és kihajtott nyakú ing -, mint rég, hanem a helynek, a protokollnak megfelelően öltönyben, nyakkendőben. Azt hiszem, utóbbi egyáltalán nem kopott ki a divatból, csak lazábbak lettünk, kevésbé adunk a formaságokra a hétköznapi életben. Sajnos, olykor másutt sem, ma már a színházban is megszokott öltözet a farmer, a pulóver,vagy az öltöny nyakkendő nélkül. Ennek ellenére én azért továbbra is megadom a tiszteletet Thália szentélyének.  

A harmincéves háború „divatja”  stilizált óvszerek alkotják

Már a kínai agyagkatonák aprólékosan kidolgozott ruházatában is felfedezhetünk sálhoz hasonlító darabot, ami gyakorlatilag a nyakkendő elődjének tekinthető. A modern nyakbavaló igazi „atyja” azonban a Napkirály, XIV. Lajos, aki bevezette a csipkebetétes sál, a „cravates” viselését. Az uralkodó a harmincéves háború horvátjain fedezte fel a ruhadarabot.