Szabó Tamás, ördög és Julcsi néni a mosó-meséből

Julcsi néni alakítása szenzációs, sokat kacagnak rajta a gyerekek. Tamás azt mondja, sokat kínlódott vele az elején, mire sikerült a vicces kis mellékszerepet megformálni. A premier után üldögélünk a Meseboltban, miután a mosó-mese minden alkotója kapott ajándékba egy doboz mosóport és egy színes műanyaglavórt.

- Marosvásárhelyi vagyok, 2005-ben végeztem a zenei líceumban ének szakon. Operaéneklést tanultam, klasszikus zenét. 2007-ben felvételiztem Kolozsvárra a művészeti egyetemre, ahol 2010-ben végeztem - meséli. 

- Volt egy bábelőadásunk, amit látott Rumi László rendező is. Elhívott Szombathelyre, hogy lesz itt egy work shop, próbáljam ki magam. Eljöttem, és Kovács Géza marasztalt. Az egy év tapasztalata az, hogy nagyon jó a társaság, nagyon jó emberek vannak itt, akiktől sokat tanulok. A bábszínháznál most mind kezdők és fiatalok vagyunk, sok a tanulnivalónk. -

Szabó Tamás szeret Szombathelyen lenni, de mindenkije otthon van: a családja, a barátai, a kedvese. 600 kilométerről nehéz kapcsolatot fenntartani. - Pedig családcentrikus vagyok, 41 első unokatestvérem van, köztük 10 fiú az én korosztályomban, és négyen vagyunk, akik 1986-ban születtünk. Édesanyámnak, édesapámnak is 7-7 testvére van, minden családban 3-4 gyerek. Nem tudom megszámolni, hányszoros nagybácsi vagyok. Nekem is van három testvérem: nővérem, bátyám, hugom. Öcsik is vannak a kis unokatestvéreim között. Vagy húsz kisgyerek van a családban. -

Szabó Tamásnak nem kell feltenni a kérdést, hogy szereti-e a gyerekeket, és hogy lett bábszínész. A gyerekszeretet a vérében van, ezt látta világ életében. Ráadásul az édesanyja, édesapja is árvaházigazgató, úgyhogy ezzel együtt járt a nevelkedésekor még egy csomó gyerektárs.

- Suli után bejártam az árvaházakba, közösen kajáltunk, játszottunk az ott lakó gyerekekkel. Édesapám el szokott látogatni a nagyon szegény családokhoz, és ahol szükséget lát, felajánlja az árvaházi elhelyezést. Minden árvának van pótanyukája. Ezek magánárvaházak, külföldi  támogatásokból tartják fenn őket. Ha a gyerekek felnőnek, munkát, lakást kapnak, nem engedik el a kezüket... -