Szerep, függönyön innen és túl

- Egy plakáton láttam meg, hogy kisebb szerepekhez keresnek fiatalokat egy amatőr színtársulatba. Ez még 1998-ban volt, nem sokkal később indult a Prospero Színkör, s itt folytattam a színészkedést, egészen mostanáig: májusban ugyanis kiléptem - mondja Barbély Gábor.
 Ám nem kell aggódni, a fiatalembert látjuk még a deszkákon, nem is keveset.

- A Teleszterion Színházi Műhely tagja lettem, s emiatt ugyan gyakran Pápára kell járnom a próbákra, de a szakmai előrelépés lehetősége megéri a fáradtságot.
Mindezt úgy, hogy egyébként nyolctól négyig rendszergazda egy nagyvállalatnál, az élet minden pillanatában pedig egy gyönyörű kislányka apukája, férj és családfenntartó.
-  Nincs az az idő, amit ne tudnék a színházra fordítani, de azt hiszem, ez normális, ha valaki szeret valamit. Ugyanakkor nem érzem, hogy nehéz lenne ezt összehangolnom a családi élettel: a kettő egyszerűen egybeforrt nálunk - mondja Gábor, miközben lánya, a másfél éves Kamilla épp egy őszibarackot igyekszik a papa szájába juttatni. - Ehhez azért kell az, hogy olyan munkahelyem legyen, ami kiszámítható. Így tudom, hogy bár reggel korán kell kezdeni, de minden nap délután fél öttől szabad vagyok, testileg és lelkileg is: nem kell hazavinnem a munkát. Fontos, hogy minél többet legyek a gyermekemmel. Esténként én olvasok mesét neki, én altatom, s amikor lehet, megyünk biciklizni: van egy kis ülés a kormányon, az az ő helye, én meg tekerek.
 Azért még így is marad ideje, mondja, hogy filozófia kurzusokra járjon, ókori irodalmat bújjon. Néha zsonglőrmutatványokat gyakorol, esetleg gitározik, aminek Kamilla nagyon örül. De vajon miért nem foglalkozik hivatásszerűen a színészettel, faggatom, hiszen sokak szerint a legjobb abból élni, amit az ember igazán szeret csinálni.
- Gondoltam már rá, hogy jó volna ebből megélhetést csiszolni, de nem mindenáron. Ugyanis hivatásos színészként sem azzal foglalkoznék, amit igazán szeretek, el kellene vállalnom mindent, amit rám osztanak. Márpedig éppen a szabadság a lényeg számomra, az, hogy ezt szívből csinálom. Leginkább az érdekel, hogyan lehet a fizikalitást összefűzni a színpadi munkával. Úgy gondolom, a szereplők mozgásával lesz igazán eleven egy darab. Attól, hogy a színészek testileg is keményen dolgoznak, az előadás elkezd élni. Ezt a szemlélet követik a Teleszterion társulatnál, ezért döntöttem a váltás mellett.
Kiderül, ahhoz, hogy valaki képes legyen a színészetnek ezt a válfaját űzni, komoly fizikai erőnlét, a test állandó karbantartása szükséges. Gábor futással, jógával edzi testét, hogy helyt tudjon állni. A próbák sem úgy zajlanak, ahogy azt egy hagyományos színházban elképzeljük.
 - A szövegek tanulásán kívül tréningekre is járunk, legutóbb például japán butoh-tánccal ismerkedtünk. A Teleszterion vezetője, Komáromi Sándor (aki igen elismert név az amatőr színjátszásban) atlétaedzőktől tanult gyakorlatokkal színezi a próbákat, de jógázni is szoktunk. Nagyon élvezem a velük való munkát. Úgy látszik, ez az év a vízválasztó az életemben: azok a dolgok, amik nem annyira testhezállóak számomra, elmaradtak, a fontosak azonban előtérbe kerültek. Meglátjuk, mi sül ki belőlük.