Tudta VOLT vala?

Moby: teaboltból a színpadra

A pénteki nap sztárja egyértelműen Moby, az elektronikus tánczene egyik legjelentősebb előadója lesz. A többször is Grammy-díjra jelölt zenész - aki Richard Melville Hall néven 1965-ben született az Amerikai Egyesült Államokban - a kilencvenes évek elején tömegekkel kedveltette meg a műfajt, jelentősége a kortárs zenei irányok alakulására vitathatatlan. Az antisztár küllemű zenész a mai napig olyan ötletekkel rukkol elő, amelyeket később mások is átvesznek, ő volt például az, aki elsőként döntött úgy, hogy a vizuális kultúra térnyerése miatt aktuális albuma minden egyes dalához készít videoklipet.

Moby a kereskedelmet adta fel a show-biznisz kedvéért, eleinte teabolt tulajdonosként kereste kenyerét. A ma már a világhírű előadó nemcsak énekel, de egyaránt jól játszik gitáron, basszusgitáron és billentyűs hangszereken, illetve dobosként is megállja a helyét. Már a kilencvenes években is nagyszerű teljesítményt nyújtott - abban az időben nyolc dala került fel a brit listákra -, ám az igazi áttörést az 1999-es Play című album hozta meg számára, amelyből több, mint tízmillió példány kelt el világszerte. Hasonlóan sikeres volt a 2002-ben kiadott 18 című album, illetve a 2005-ös Hotel is, a három egymást követő korong Moby-t a 2000-es évek egyik legsikeresebb popzenészévé tették. Azóta még két nagylemeze jelent meg, a 2008-as Last Night - ennek anyagával járt nálunk utoljára -, illetve a 2009-es Wait For Me, amelynek most hozza el dalait.

Moby sajátos zenei világát a melankolikus chill-out hangzás, az ambient jegyei és az upbeat tempó egyaránt jellemzik. Kezdetben azonban egészen más stílus érdekelte, 1982-tól három éven keresztül a Vatican Commandos nevű hardcore-punk zenekar tagja volt. Ezt követően egy post-punk formációhoz, az A.W.O.L. nevű együtteshez csatlakozott, de játszott együtt az Ultra Vivid Scene-nel is. Szólópályára 1989-ben lépett, első kislemeze Mobility címmel 1990-ben jelent meg, ezt követte két évvel később a Moby című bemutatkozó albuma.

Richard Melville Hall nem véletlenül kapta a Moby becenevet, ugyanis rokoni kapcsolatban áll a világhírű regény, a Moby Dick írójával, Herman Melville-lel.

Zúz a Pendulum

Az ausztrál Pendulum zsinórban negyedik alkalommal látogat el Magyarországra. Először a 2008-as Sziget fesztiválon léptek volna fel, ám akkor egy sajnálatos baleset miatt le kellett mondaniuk a koncertjüket, így aztán még ugyanazon év őszén egy önálló koncerttel kárpótolták rajongóinak, majd ígéretükhöz híven egy esztendővel később már valóban láthattuk őket a Sziget nagyszínpadán, akkori produkciójuk az egy hetes multikulturális rendezvény egyik legjobb előadása volt. Tavaly pedig egészen más hangzásvilággal a Balaton Sound fesztivál közönségét szórakoztatták.

A Pendulum a drum & bass stílusának egyik legkiválóbb zenekara, ugyanakkor a rock világa sem áll tőlük távol, hiszen dalaikat - a közönség összetételétől, illetve a fellépéseik jellegétől függően - különböző hangzással mutatják be. A koncerteken elektronikus alapú, de mégis durva hangzásvilág jellemzi őket, ennek köszönhetően még az egyik legjelentősebb brit heavy metal magazin, a Kerrang elismerését is kiérdemelték. A zenekar élő koncertjei mellett a csapat tagjai gyakran vállalnak DJ-programot is, ilyenkor természetesen a drum and bass kerül előtérbe.
A 2002 óta működő Pendulum alapítói az énekes-billentyűs-gitáros Rob Swire, valamint a basszusgitáros Gareth McGrillen voltak, akik producerként a mai napig a csapat szellemi vezetőinek tekinthetőek. Hozzájuk csatlakozott a lemezlovas Paul El Hornet Harding, s eleinte így hármasban dolgoztak. Közös munkájuk eredménye lett a Hold Your Color című bemutatkozó nagylemez, amelynek sikere arra ösztönözte őket, hogy a lemezen bemutatott produkciójukat zenekarrá bővülve élőben is előadják.

A Pendulum így ma már közel tucatnyi tagból áll, ám többségük csak session-zenészként vesz részt a produkcióban.

Az ausztrál gyökerekkel rendelkező, de londoni székhelyű formáció második albuma, az In Silico 2008-ban jelent meg - ennek koncertváltozatát is megjelentették -, majd tavaly egy újabb kiadvánnyal lepték meg hallgatóikat. A 2011-es Volt fesztiválon a korábbi slágerek mellett az Immersion dalait is bemutatják.

A csapat ugyan nem tartozik a nemzetközi zenei világ fősodrába, de jelentőségét egyre többen ismerik fel. Klipjeik nézettsége eléri, illetve időnként meg is haladja a tízmilliós látogatottságot. A legismertebb daluk a Watercolour, amelynek kitörölhetetlen dallamai már örökre beírták magukat a zenetörténetbe.

Monster  Magnet és a 32 perces maratoni dal

Az amerikai Monster  Magnet 1999-ben a rocktörténet egyik legfontosabb dalát követte el Bummer címmel. Ha csak ennyit tettek volna, már akkor is hatalmas respekt járna nekik, ám a kocsi- és nőmániás Dave Wyndorf gitáros-énekes vezette formáció mindez mellé nagyszerű albumok sokaságát rakta le.

Az 1989-ben még Dog Of Mystery néven alapított Monster Magnet alapvetően stoner-rockot játszik, ám dalaik változatossága, valamint az azokba beépülő egyéb hatások miatt gyakran sorolják őket a heavy metal gyűjtőfogalom alá is. Az együttest létrehozó Dave Wyndorf karaktere ugyanis olyan elődök zenéjén formálódott, mint a ’70-es évek egyik legjobb space-rock zenekara, a Hawkwind vagy a hard-rock irányába elmozdult Captain Beyond, így ezek az elemek is helyet kaptak dalaiban. Az énekes-gitáros nagy rajongója a képregényeknek is, ami szintén rányomta bélyegét a Monster Magnet későbbi munkásságra. Egyes dalaik a klasszikus comics-történetek alapján íródtak, máskor azok képi elemeit használta fel a zenekar, amelynek már a neve is ily’ módon keletkezett, a Monster Magnet a hatvanas években nevelkedett Dave Wyndorf gyermekkorának egyik kedvelt játékfigurája volt.

Maga a zenekar a nyolcvanas évek végék kezdett el dolgozni. Első E.P.-jük még az együttes nevét viselte, s azt egy aprócska német kiadó adta ki, amely története során a legnagyobb fegyvertényt éppen azzal követte el, hogy felfigyelt a Dave Wyndorf gitáros-énekes, John McBrain gitáros, Tom Diello dobos és Tim Cronin basszusgitáros felállásban dolgozó csapatra. A mini-album igen kevés példányszámban jelent meg, így az azon szereplő dalok közül a Snake Dance és a Nod Scene címűeket az 1991-es Spine Of God, míg a Tractor-t az 1998-ra elkészült Powertrip albumon újra szerepeltették.

A Spine Of God amúgy rögtön meg is hozta a nagy áttörést a formációnak, az albumot a mai napig a stoner-rock történetének egyik legjelentősebb művekét értékelik. A lemezről a Medicine című dal vált ismertté, melyhez a zenekar első videoklipje is készült. A kis költségvetésű, sötét tónusú klip teljesen eltért a korszakban már szokványosnak számító, grandiózus klipektől - ne feledjük, ebben az időszakban olyan zenekarok uralták a listákat, mint a Guns ’N Roses vagy az Aerosmith -, ám a Monster Magnet bebizonyította, hogy így is lehet ütős, magával ragadó alkotásokkal előrukkolni.

A zenekar ezt követően sorra jelentette meg lemezeit, melyekkel hozták a tőlük elvárt formát, de igazi megrázkódtatást talán csak azzal okoztak, amikor egy 32 perces, maratoni hosszúságú dallal rukkoltak elő. A helyzet 1998-ban változott meg, amikor az addigra már teljesen átrendeződött felállású zenekar kiadta a Powertrip című albumot, rajta a már említetett szerzeménnyel, a Bummer-rel. Dave Wyndorf itt már csak énekelt, a szólógitáros feladatait Ed Mundell látta el, ritmusgitárosként pedig Phil Caivano csatlakozott hozzájuk. A zenekar vezetője a ritmusszekciót is régen lecserélte már, a dobos John Kleiman volt, a basszusgitáros pedig Joe Calandra. Utóbbi kettőt azonban a Powertrip-t követő 2000-es album, a God Says No után menesztették. 

Az új évezredben a Monster Magnet nem tudta meghaladni a Powertrip sikereit. Ehhez a rockzene általános mélyrepülése mellett a zenekar körüli problémák is hozzájárultak. Phil Caivano egy időre ki is lépett a csapatból az alkohol- és drogfüggőséggel küzdő Dave Wyndorf 2006 februárjában pedig túladagolás miatt majdnem életét vesztette.

A visszatérést a 2007-es 4-Way Diablo című album jelentette, ám az a lemez sem váltotta meg világot, a 2010-ben kiadott Mastermind viszont újra a régi időket idézte, a Monster Magnet ezzel sikeresen tért vissza a stoner-rock élvonalába. Az időközben Garrett Sweeney révén új gitárosra szert tett csapat kiváló formában van, ezt a tavalyi Sziget fesztiválon adott hangulatos koncertjük is alátámasztotta.

Folk-metal vonal: Dalriada

A külföldi sztárvendégek mellé kutakodjunk a magyar előadók között is. A folk-metal stílusának első számú hazai képviselője, a Dalriada a hazai pálya előnyeit élvezve léphet fel, hiszen a csapat Sopronból indult hódító útjára. Eleinte azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy megzenésítették Arany János A Walesi bárdok című balladáját, ám később már a kiváló zene miatt nőtt egyre nagyobbra az ekkor még Echo Of Dalriada néven dolgozó formáció rajongótábora. Az irodalom iránti elkötelezettségük azonban ekkor is megmaradt, további Arany-balladákat dolgoztak fel, illetve a Fergeteg, a Jégbontó, a Kikelet és a Szelek című nagylemezek után 2009-ben Arany-album címmel egy tematikus kiadványuk is megjelent.

A hattagú csapat - amelynek élén az apró termetű, ám annak nagyobb hanggal megáldott Binder Laura áll - a heavy metal stílusát ötvözi a magyar tradíciókkal. Mindez önmagában nem újdonság a zenei világban, korábban hasonló elképzelés mentén dolgozott a Swetter együttes is, illetve főleg a skandináv térség ontja a folk-metal formációkat, ám a Dalriada tagjainak, különösen az első számú dalszerzőként jegyzett Ficzek András énekes-gitárosnak, sikerült egy olyan egészséges arányt találnia, amely miatt a nemzetközi világ figyelme is ráirányult az együttesre, így az Ígéret című legutóbbi lemezüket már a német AFM Records jelentette meg.

A Dalriada zenéje minden korábbinál erőteljesebb, Bonder Laura éneke, illetve a dalok szerkezete olykor az orosz Arkona együttesre emlékeztet. A csapat energikus koncertjeit időnként az teszi még különlegesebbé, hogy egy népzenei formáció, a Fajkusz Banda tagjaival kiegészülve lépnek fel, így az albumon hallott autentikus hangszereket is élőben szólaltatják meg. A ma esti soproni koncert természetesen ezen alkalmak közé tartozik.

Lifejune a Megasztárból

A délutáni idősávnak is lesz egy különlegessége, a Megasztár című televíziós tehetségkutató révén megismert Lifejune első alkalommal ad koncertet a Volt fesztiválon.

A részben zalai gyökerekkel rendelkező együttes olyan érzékkel műveli az angolszász gitárzenét, amire még nem volt példa hazánkban. A csapat első albumának elkészítésén dolgozik, ugyanakkor a soproni koncertet egy korszakot is lezárnak, hiszen Gacsai Zsolt dobos a Volt fesztiválon búcsúzik társaitól.

 További zenei hírek itt!