Bulvár

2017.09.06. 18:38

Horgolt szoknya és nászutas ágydísz - Bognár Antalné szerint minden a fejben dől el

Akaraterő, önbizalom, pozitív gondolkodás. Ezek jellemzik a nyolcvanöt éves Bognár Antalnét, aki életkorából legalább egy tízest letagadhatna, sőt, akár többet is.

Müller Anikó Hanga

Minden a fejben dől el, vallja. Aktív életmódjával jól viseli betegségét. Tizenegy évvel ezelőtt diagnosztizáltak nála Parkinson-kórt. Egy családi ebédnél unokája vette észre, hogy remeg a nagyanyja keze. Először nagyon elkeseredett, de családja lelket öntött belé. A gyógyszeres terápia mellett azt a tanácsot kapta, végezzen a kezeivel finom mozgást igénylő tevékenységet. Gyermekkorától kezdve kézimunkázott, most idejét érezte, hogy felelevenítse, mert gondolta, ez segíteni fog. Így lett.

Az azsúros keresztelői terítő és a pápai áldás

– Varrok, horgolok, kötni kevésbé, bár az unokámnak kötöttem pár évvel ezelőtt egy divatos, érdekes formájú sapkát, hozzá hosszú csíkos sálat. Lánykoromban sokat horgoltam. Hárman voltunk lányok testvérek, édesanyánk megtanított bennünket varrni, kézimunkázni. Ő is varrt, itt ez a fehér azsúros terítő, az ő munkája, több mint nyolcvan éves, a keresztelőmre készült. Mama azt mondta, minden lány mást tanuljon meg, így Annus fonyt, Mariska horgolt és géppel hímzett, én kötöttem és horgoltam is. Stafírungba mindhárman monogramos ágyneműhuzatokat kaptunk, ami akkor divat volt, az angol széle ki volt madeirázva. Ida néni a Kossuth utcai drogériájában nyomta elő a mintákat, sajnos már nincs belőlük, elhasználódtak.

A csipkecsodák

Ma már nehezen értjük, hogy jutott idő a nagy föld, a háztáji gazdaság, az állattartás, a sok gyermek mellett, nem ritkán petróleumlámpa pislákoló lángjánál varrni, szőni, fonni, horgolni, számolni a mintákat, azsúrozni, madeirázni. Másnap meg hajnalban felkelni az állatokat ellátni. Emmus néni gyermekkorában, az iskolában tantárgy volt a kézimunkázás.

– Tanították az iskolában, de addigra mi már tudtuk, mert reggel megetettük az állatokat, aztán kézimunkáztunk, egyikünk meg főzött. Télen, két-három hónapig, amikor a földeken nem tudtunk dolgozni, varrodába jártunk, az apátság külső épületszárnyában volt Wittmann Ilus (Szakácsné) varrodája. A kenderkócból, amit mamáék megfonytak, csináltunk rétesnyújtó abroszokat, édesanyám meg zsákokat varrt belőle.

 

Az elegáns színházi szoknya egy remekmű

Emmus néni rengeteget horgol, lányáékkal él, aki vendégházat üzemeltet, minden szobába ő horgolta a terítőket. Különösen büszke a nászutas szoba garnitúrájára, a kis piros szív-terítőkre és a kis horgolt csipkecsodákból összeállított nagy, szív alakú ágydíszre. Most egy színházi szoknyát horgol lányának, Magdinak, ami egy remekmű.

– Kicsit most is remegek, de ha dolgozok, akkor nem. Egész életemben sokat kellett dolgozni. A mintákat újságokból, divatlapokból, könyvekből nézem ki, megtervezem, leszámolom. A szoknya szaporítása? – érzi az ember, hogyan kell, még hat sor kell, aztán befejezem, az alját körbehorgolom, hogy húzzon lefelé, úgy lesz szép.

Besegít a takarításba, porszívózza, felmossa a lépcsőházat, vasalja a vendégház textíliáit. Egészségesen táplálkozik, sok vitamint, immunerősítőt szed. Sokat olvas, különösen a történelmi és a romantikus regényeket szereti. Lányával és vejével születésnapi ajándékként Rómába készülnek, repülővel, amivel még soha nem utazott, már nagyon várja. Elő ajándéka egy bekeretezett, Ferenc pápa áldását igazoló kép volt, melyet a kistemplomban Huszár Lőrinc atya adott át számára.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!