Rékasi Károlyban a balesete óta sok minden átértékelődött

Mint Rékasi Károly mondja, a balesete óta sok minden átértékelődött benne. - Amikor tanújelét kapom annak, hogy megint használhatónak ítélnek, mint mos épp Csopakon, akkor spongyát dobok a két évvel ezelőtti „autós-motoros találkozónak". Jól érzem magam a bőrömben. Sok zenét hallgatok, például Kowalsky meg a Vegát, amikor arról énekelnek, hogy mi is a valódi értéke az embernek. Nem a talmi értékek a fontosak. Nagyon sokan hivatkoznak arra, hogy hányan jelölték vissza a Facebookon, nem ez a lényeg. De szeretem a Halott Pénztől az Élnünk kellett volna még dalt is. „Élnünk kellett volna még úgy, ahogy valahogy elképzeltük". De mit is jelent ez? Az ember gyerekkorában nagyon sokszor elképzeli azt, hogy milyen legyen felnőttnek. Aztán mindenféle hatás éri, elkezdünk idomulni, azonosulni, elkezdjük a terveinket háttérbe szorítani. Vajon manapság hány ember éli a valamikor elképzelt életét? De ugyancsak ettől a zenekartól idéznék: aki mindent elveszít, az mindent megtehet. Jelentem, én mindent elveszítettem - jegyzi meg mosolyogva a népszerű színész, aki nagyra értékeli párját, Pikali Gerda színésznőt. Ő valóban jóban-rosszban kitartott mellette. Rékasi senkit nem szeretne bántani, senkinek nem szeretne rossz pillanatot okozni. Igyekszik mindenkit elfogadni úgy, ahogy létezik a másik ember. Egészen addig, amíg erkölcsileg vagy fizikailag nem okoznak számára bántást, sérelmet.

Rékasi Károly önálló estet adott Csopakon, Szerelmem, Erdély címmel. Az összeállítás középpontjában a második világégés után menekülni kényszerülő, életének nagyobbik felét emigrációban élő író, Wass Albert vívódásai állnak Fotó: Szendi Péter

Szerelmem, Erdély címmel tartott önálló előadást Rékasi Károly, melyet Koltay Gábor rendezett. Az összeállítás középpontjában a második világégés után menekülni kényszerülő, életének nagyobbik felét emigrációban élő író lelki és szellemi vívódásai állnak. A történet a megkapaszkodással járó gyötrelmeket igyekszik bemutatni. A fő gondolatokat az író életében jelentős szerepet játszó asszonyokhoz írott levélrészletek képezik. Az egyórás darab kezdetén a második bécsi döntés képei elevenedtek meg Koltay Gábor: Adjátok vissza a hegyeimet című dokumentumfilmjéből, amikor is visszakaptuk a Trianonban elcsatolt Észak-Erdélyt és Székelyföldet. Azon a napon a rádió körül ültek az emberek, és várták a híreket. A döntés megtörtént Bécsben, majd a rádió sorolta a városokat és falvakat, melyek az új határt jelentették, a visszakapott területek határát. Az emberek akkor a térképek előtt tolongtak és nézték mely területeket kaptuk vissza.

Érdekes epizód volt, hogy pár hónappal az Egyesült Államokba érkezése után az írót megkeresték a New York Timestól, és az amerikai újságíró a következőket mondta neki: Ha azt írja, úgy írja, ahogy mi szeretnénk, akkor kap munkát. Ha azonban nem így tesz, akkor soha a büdös életben nem lesz kiadó, aki megjelentetné munkáit. Akkor másfélmillió magyar élt Amerikában. Wass Albert később 17 egyetemen tartott előadást az erdélyi kérdésről.

A kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte apjával együtt háborús bűnökért és gyilkosságért. Rékasi Károly előadásának fontos mondanivalója az volt, hogy Wass Albert saját sorsán keresztül bemutatta, mennyit vesztett a magyarság. „Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem.

S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!"

A csopaki előadás végén videofelvételben szólt Wass Albert a magyarsághoz: ötven év alatt néppé tették a nemzetet. Váljunk újra nemzetté, ahol nem az a legfontosabb, hogy ki mennyi vagyont hoz, hanem az, hogy ki mennyi jót cselekszik és mennyire válik hasznává Magyarországnak.