A kis Pajtás emléke

Pászti György pár éve lett igazán a fotózás megszállottja. Az ifjúkori vonzódást és próbálozást vállalkozása beindítása miatt egy évtized kihagyás követte, de ma már minden adott ahhoz, hogy sikeres fotós legyen.

Veszprémben a Cserháton nőtt fel, ahol ma a vásárcsarnok áll. Édesapja háború előtti gépével sokat játszott gyerekkorában, imitálta a fényké- pezést, mert a gép már alkalmatlan volt a képek készítésére. Aztán kapott egy Pajtás fényképezőgépet, még ma is emlékezik az árára, 150 forintba került. A kis masinát megőrizte, ma is ragyogó állapotban van a bőrtokkal együtt. A Pajtással családi fotók készültek, iskolai kirándulásokat és a barátokat, szomszédokat örökítette meg. Később a városi művelődési központban beiratkozott a kisfilmezéssel foglalkozó szakkörbe. Vásárolt egy felhúzós, nyolc milliméteres szovjet filmfelvevőt. Néma, de mozgó fel- vételek sora került a családi archívumba. Húsz-huszonegy évesen már elkezdett videózni, olyan kamerája volt, amelyet még úgy kellett a lejátszóhoz csatlakoztatni. Aztán persze modernebb gépeket szerzett be, de a videózás igazából soha nem kötötte le, a fényképezőgép mindig ott lógott a nyakában, inkább ahhoz nyúlt szívesebben. Ahogy fejlődött a technika, úgy lettek egyre komolyabb fényképe- zőgépei, jobbnál jobb digitális eszközöket vásárolt. A Canon márkából kettő is van neki, az egyik filmes, a fekete-fehér portréit ezzel csinálja. A negatívot előhívatja, aztán számítógépre viszi a képeket és úgy korrigálja őket.

Pászti György előszeretettel választja témájául az emberi arcokat. A baráti kapcsolatok mindig segítenek, és akad vállalkozó kedvű modell, olykor még aktfelvételekhez is. Sejtelmes aktfotókat készít, nem akarja előny- telenül ábrázolni a testet, nem akar senkit sem megbontránkoztatni. Szívesen fordul a növényekhez, a virágokhoz is, az utcák, a régi házak és városrészek is kedvelt témái, sőt, a balatoni alkonyok és napfelkelték is megihlették, de a vízisportok, a hajózás nem érdekli fotósként. Veszprémben tagja a Hemo Fotó- klubnak, de ha a Bakony Fotóklubhoz kopogtat be, ott sem fogadják idegenként. Két éve pedig lakóhelyén, a balatonalmádi Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban önálló fotókört vezet. Az elmúlt években több önálló tárlatot rendezett Veszprém megyében. Csoportos kiállításokon Balatonfüreden, Szolnokon és Győrben szerepelt műveivel. A fénycsík című alkotása egy 2004-es falinaptáron is megjelent. Újabban már újságok és lapok is keresik felvételeit.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.

Veszprémben a Cserháton nőtt fel, ahol ma a vásárcsarnok áll. Édesapja háború előtti gépével sokat játszott gyerekkorában, imitálta a fényké- pezést, mert a gép már alkalmatlan volt a képek készítésére. Aztán kapott egy Pajtás fényképezőgépet, még ma is emlékezik az árára, 150 forintba került. A kis masinát megőrizte, ma is ragyogó állapotban van a bőrtokkal együtt. A Pajtással családi fotók készültek, iskolai kirándulásokat és a barátokat, szomszédokat örökítette meg. Később a városi művelődési központban beiratkozott a kisfilmezéssel foglalkozó szakkörbe. Vásárolt egy felhúzós, nyolc milliméteres szovjet filmfelvevőt. Néma, de mozgó fel- vételek sora került a családi archívumba. Húsz-huszonegy évesen már elkezdett videózni, olyan kamerája volt, amelyet még úgy kellett a lejátszóhoz csatlakoztatni. Aztán persze modernebb gépeket szerzett be, de a videózás igazából soha nem kötötte le, a fényképezőgép mindig ott lógott a nyakában, inkább ahhoz nyúlt szívesebben. Ahogy fejlődött a technika, úgy lettek egyre komolyabb fényképe- zőgépei, jobbnál jobb digitális eszközöket vásárolt. A Canon márkából kettő is van neki, az egyik filmes, a fekete-fehér portréit ezzel csinálja. A negatívot előhívatja, aztán számítógépre viszi a képeket és úgy korrigálja őket.

Pászti György előszeretettel választja témájául az emberi arcokat. A baráti kapcsolatok mindig segítenek, és akad vállalkozó kedvű modell, olykor még aktfelvételekhez is. Sejtelmes aktfotókat készít, nem akarja előny- telenül ábrázolni a testet, nem akar senkit sem megbontránkoztatni. Szívesen fordul a növényekhez, a virágokhoz is, az utcák, a régi házak és városrészek is kedvelt témái, sőt, a balatoni alkonyok és napfelkelték is megihlették, de a vízisportok, a hajózás nem érdekli fotósként. Veszprémben tagja a Hemo Fotó- klubnak, de ha a Bakony Fotóklubhoz kopogtat be, ott sem fogadják idegenként. Két éve pedig lakóhelyén, a balatonalmádi Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban önálló fotókört vezet. Az elmúlt években több önálló tárlatot rendezett Veszprém megyében. Csoportos kiállításokon Balatonfüreden, Szolnokon és Győrben szerepelt műveivel. A fénycsík című alkotása egy 2004-es falinaptáron is megjelent. Újabban már újságok és lapok is keresik felvételeit.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.

Veszprémben a Cserháton nőtt fel, ahol ma a vásárcsarnok áll. Édesapja háború előtti gépével sokat játszott gyerekkorában, imitálta a fényké- pezést, mert a gép már alkalmatlan volt a képek készítésére. Aztán kapott egy Pajtás fényképezőgépet, még ma is emlékezik az árára, 150 forintba került. A kis masinát megőrizte, ma is ragyogó állapotban van a bőrtokkal együtt. A Pajtással családi fotók készültek, iskolai kirándulásokat és a barátokat, szomszédokat örökítette meg. Később a városi művelődési központban beiratkozott a kisfilmezéssel foglalkozó szakkörbe. Vásárolt egy felhúzós, nyolc milliméteres szovjet filmfelvevőt. Néma, de mozgó fel- vételek sora került a családi archívumba. Húsz-huszonegy évesen már elkezdett videózni, olyan kamerája volt, amelyet még úgy kellett a lejátszóhoz csatlakoztatni. Aztán persze modernebb gépeket szerzett be, de a videózás igazából soha nem kötötte le, a fényképezőgép mindig ott lógott a nyakában, inkább ahhoz nyúlt szívesebben. Ahogy fejlődött a technika, úgy lettek egyre komolyabb fényképe- zőgépei, jobbnál jobb digitális eszközöket vásárolt. A Canon márkából kettő is van neki, az egyik filmes, a fekete-fehér portréit ezzel csinálja. A negatívot előhívatja, aztán számítógépre viszi a képeket és úgy korrigálja őket.

Pászti György előszeretettel választja témájául az emberi arcokat. A baráti kapcsolatok mindig segítenek, és akad vállalkozó kedvű modell, olykor még aktfelvételekhez is. Sejtelmes aktfotókat készít, nem akarja előny- telenül ábrázolni a testet, nem akar senkit sem megbontránkoztatni. Szívesen fordul a növényekhez, a virágokhoz is, az utcák, a régi házak és városrészek is kedvelt témái, sőt, a balatoni alkonyok és napfelkelték is megihlették, de a vízisportok, a hajózás nem érdekli fotósként. Veszprémben tagja a Hemo Fotó- klubnak, de ha a Bakony Fotóklubhoz kopogtat be, ott sem fogadják idegenként. Két éve pedig lakóhelyén, a balatonalmádi Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban önálló fotókört vezet. Az elmúlt években több önálló tárlatot rendezett Veszprém megyében. Csoportos kiállításokon Balatonfüreden, Szolnokon és Győrben szerepelt műveivel. A fénycsík című alkotása egy 2004-es falinaptáron is megjelent. Újabban már újságok és lapok is keresik felvételeit.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.

Pászti György előszeretettel választja témájául az emberi arcokat. A baráti kapcsolatok mindig segítenek, és akad vállalkozó kedvű modell, olykor még aktfelvételekhez is. Sejtelmes aktfotókat készít, nem akarja előny- telenül ábrázolni a testet, nem akar senkit sem megbontránkoztatni. Szívesen fordul a növényekhez, a virágokhoz is, az utcák, a régi házak és városrészek is kedvelt témái, sőt, a balatoni alkonyok és napfelkelték is megihlették, de a vízisportok, a hajózás nem érdekli fotósként. Veszprémben tagja a Hemo Fotó- klubnak, de ha a Bakony Fotóklubhoz kopogtat be, ott sem fogadják idegenként. Két éve pedig lakóhelyén, a balatonalmádi Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban önálló fotókört vezet. Az elmúlt években több önálló tárlatot rendezett Veszprém megyében. Csoportos kiállításokon Balatonfüreden, Szolnokon és Győrben szerepelt műveivel. A fénycsík című alkotása egy 2004-es falinaptáron is megjelent. Újabban már újságok és lapok is keresik felvételeit.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.

Pászti György előszeretettel választja témájául az emberi arcokat. A baráti kapcsolatok mindig segítenek, és akad vállalkozó kedvű modell, olykor még aktfelvételekhez is. Sejtelmes aktfotókat készít, nem akarja előny- telenül ábrázolni a testet, nem akar senkit sem megbontránkoztatni. Szívesen fordul a növényekhez, a virágokhoz is, az utcák, a régi házak és városrészek is kedvelt témái, sőt, a balatoni alkonyok és napfelkelték is megihlették, de a vízisportok, a hajózás nem érdekli fotósként. Veszprémben tagja a Hemo Fotó- klubnak, de ha a Bakony Fotóklubhoz kopogtat be, ott sem fogadják idegenként. Két éve pedig lakóhelyén, a balatonalmádi Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban önálló fotókört vezet. Az elmúlt években több önálló tárlatot rendezett Veszprém megyében. Csoportos kiállításokon Balatonfüreden, Szolnokon és Győrben szerepelt műveivel. A fénycsík című alkotása egy 2004-es falinaptáron is megjelent. Újabban már újságok és lapok is keresik felvételeit.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.

Pászti György egyelőre nem tartja magát művésznek, de már nem is egészen amatőr. Mestere, választott példaképe nincs, a maga útját járja konok elszántsággal.