Évekig formálta ízlésünket

Szinetár Miklós azonban nemcsak az operettet volt képes elfogadtatni a nézőkkel, hanem az operát is. A Háry János ugyan dalmű, de aligha van olyan polgára az országnak, aki ne látta volna bizonyos részleteit, de képes volt a képernyő elé ültetni fél Magyarországot, amikor a Bánk bánt vagy A sevillai borbélyt vetítették. A kékszakállú herceg várát is egymillióan látták, Prágában 1980-ban el- nyerte vele a legjobb rendezés díját is.

Nem véletlen, hogy a Vízöntő jegyében született Szinetárt a művészetek vonzották, hiszen ez az egyik legjellemzőbb a csillagjegy szülöttjeire. Igaz, nem rendezőnek készült, hanem énekesnek és karmesternek, mégis a Színművészeti Főiskolán kötött ki, ahol 1953-ban diplomázott. Az Operettszínházhoz került, ahol friss, újfajta szemlélettel porolta le a csöpögősnek, kispolgárinak tartott műfajt. Rövid idő alatt főrendezőnek nevezték ki, s ahonnan a Petőfi Színház csábította el művészeti vezetőnek. Ekkor hívták az első lépéseit próbálgató Magyar Televízióhoz, ahol évtizedeken át formálta a magyar közízlést - rendezőként, művészeti vezetőként és elnökhelyettesként, de a legközvetlenebbül a népszerű Ki mit tud? zsűritagjaként. Építő bírálataival, gyengéd és óvatos iránymutatásaival, bölcs és tárgyszerű meglátásaival a laikus tévénézőket is gyorsan meggyőzte a szakma, a fiatalok, a művé- szet iránti elkötelezettségéről. Az MTV-ben negyedszázados tevékenysége alatt világra segített megannyi játékfilmet, drámát, tévéoperát, remek sorozatokat. Írók, rendezők, színészek, operatőrök, vá- gók, dramaturgok, díszlettervezők, asszisztensek, karmesterek, zenészek, énekesek tanultak tőle, és sokan tekintik példaképüknek. Szinetár halk eleganciával, alázattal, nagyvonalú méltósággal, szelíd varázslattal, biztos ízléssel, nagyszerű tehetséggel, hallatlan becsülettel, határtalan képzelőerővel rendezett. Tartotta a hátát annak idején a pártközpont éles támadásai ellen, egyetlen munkatársát sem engedte elmozdítani ál- lásából, ha nem tetszett az MSZMP fő ideológusainak, ami az MTV-ben megszületett. Harcolt azért, hogy a Fiatalok Stúdiójában komoly műhelymunka folyjék.

A televíziós fesztiválok idején a külföldi vendégek látványosan keresték társaságát, és sokszor hívták zsűritagnak is saját országukba, viszont a vásárlásokkor nem szívesen vették jelenlétét, mert kitűnő üzletembernek is bizonyult. Japántól Finn- országon, Új-Zélandot át mindenütt rendezett, természe- tesen operákat, a volt Szovjetunióban operetteket, legutóbb fél éve Szentpétervárott a Vígöz- vegyet.Tévés pályafutását érdekes feladat követte: 1987-90 között a Nemzeti Színház felépítésének kormánybiztosa volt. 1996-tól titkos óhaja teljesült, kinevezték az Operaház fő- igazgatójának. Minekutána az intézmény támogatását - a minisztériumi ígéretek elle- nére - alaposan megnyirbálták, lemondott. Munkatársai a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja címmel köszön- ték meg értük folytatott küzdelmét. Munkáját 1956-ban és 1961-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, az Érdemes Művész címet 1967-től mondhatja magáénak, Kossuth-díjas 1970-ben lett. Négy évvel később kapta meg a Balázs Béla-díjat, Kiváló Művésszé 1978-ban avatták. A monte-carlói Arany Nimfa-díjat, valamint az Unda-díjat 1970-ben hoz- ta el. Kiérdemelte a prágai tévéfesztivál legjobb rendezésért járó díját, a moszkvai filmfesztivál Béke-díját, majd a trieszti Ezüst Asteroid-dí- jat is.

Felesége, Hámori Ildikó színművésznő, aki egyetlen általa rendezett előadásban sem játszott - Szinetár elveivel az nem fért volna össze. Gyermekei követték szülei- ket a pályán: Gábor rendező, Dóra színésznő.