Elfogadni a világot

Eperjes Károlyt az egyik legjobb magyar színésznek tartom. Jó volt őt hallani verset mondani. Különösen Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című köl- teményéért érdemes volt ott lenni Füreden. Tisztelem, elismerem Eperjes művészetét és a hitét is. Különösebben nem zavart volna, hogy összekötő szövegeket mond a költemények közé. Ám néha már úgy belelendült az összefüggések rávilágításába, a filozofálgatásba, a hittérítésbe, hogy kevesebb idő maradt a versmondásra. Remek, lebilincselő stílusa van, egyedi, szuggesztív az értelmezési módja, kicsit Latinovitsot juttatja az eszembe. Eperjes egyéniségének a súlya jelen volt a színpadon. Pályafutását szemlélve ő is igazi fajsúlyos ember a szakmában. Ezt is magával hozta most. Igaz, mások azt mondják, ez az est azért volt jó az összes magyarázatával együtt, mert teljesen Eperjesről, a küldetéséről, a hitéről, a megvallásokról szólt. Aki pedig beült oda, azt tudta ezt. Ő ezekkel együtt ember, művész. Így tudja szemlélni és elképzelni a világot. Hitében radikálisan, művészetében elkötelezetten. Gyakran emlegette Arisztotelészt és a Bib- liát, az ész és a szív összefüggéseit, egységét. Profetizált, igét hirdetett, bölcselkedett, megmozgatta közben színé- szi eszköztárát, játszott a hatás kedvéért, ha kellett. El- fogadom ezt, s nem vallásos emberként én viszonzásul Goethét idézném: Tudd meg, ki vagy, s fogadd el a világot.

Én ezt követve ülök be legközelebb is majd Eperjes Károly estjére. Mert talán abban mindig egyetértünk majd: bármilyen a világ, bármennyire vagyunk tisztességesek vagy nem tisztességesek, kiterítenek úgyis.