Táncolj, táncolj botocskám

Balatonfüred (vr) - Üveg a fejtetőn, pörgő, suhogó botok, forgó táncosok, áradó Duna és népi folklór. Semmi nem volt rapszodikus, de a magyar rapszódiát azért lehetett látni.

Varga Róbert

S ha már itt tartunk, a táncosok stílusosan ezt is megtették a közönségnek egy vidám kalapcserélgetős, székes tánccal. Élmény volt látni a somogyi, marossárpataki, moldvai, rábaközi, Küküllő menti motívumokat. A botos és üveges koreográfiák hatásosak, ütősek, elsöprőek, bravúrosak voltak, csakúgy, mint az a szóló, amelyet a sarkantyús csizma ütemes csattogása, dobbanása tett még erősebb. Géppuskalábú, pörgő kezű táncosok jöttek Füredre, mindent beleadtak, nem volt kamuzás, alibizés, hogy kicsit lejtünk, toppantgatunk, aztán jó lesz. Döngött a színpad, folyt a verejték az arcokról, pörögtek, forogtak a szereplők, akik azért is dicséretet érdemelnek, mert nagyon komoly szakmai és technikai tudással rendelkeznek és azt teljesen hitelesen tudják képvi- selni ebben a műfajban. Közönségcentrikusak, a kísérletezéseik, kötetlenül szerkesztett műsoraik közepette is mindig hűek maradnak a gyökerekhez, tradíciókhoz.

Szóval itt volt Füreden a Duna Művészegyüttes és eltáncolta egy kicsit a magyar múltat, a rapszódiákat. Meg nekünk még valamit. Talán azt, hogy a magyar virtusról nem beszélni kell, hanem azt valóban megmutatni. Természetesen abban a tudatban, hogy a Duna Művészegyüttes táncosainak lába nyomát so-ha nem lehet bottal ütni. Mert az ő kezükben még a bot is táncol.