Táncolva, dalolva szép az élet

Bőhm György

S mondanom sem kell, szerelmes párok alakulnak ki, de elsőre még senki sem boldog, majd csak a hotelben lesz teljes a harmónia, a kuglibábuk végül is a helyükre kerülnek. Mike összekuszálja a szálakat, de ki is bogozza őket, úgy, hogy egyszerre elvegyül a bandában és el is távolodik tőlük, időnként kívül- állóként nézi a lányokat, fiúkat. Ezt a szerepet Egyed Brigitta kapta a rendezőtől. Kulcsfiguráról van szó, sok-sok dallal, poénnal és helyzetkomikummal. Egyed Brigitta szerintem nem igazán alkalmas erre a feladatra, hangjától, alakjától én legalábbis nem jöttem lázba. Zayzon Csabát (Zsilett) azonban nem ez a fakóság és szürkeség jellemzi, ő elég rendesen túlpörgeti a disztingválni nem tudó srácot, Zsilett inkább kelekótya lett, mintsem kedvesen, haverian gyökér. Mag Dorina (Frufru) pedig nagyszerűen átlép saját jellegtelenségén, produkcióbeli egész teljesítménye így az átlag fölé emelkedik. De ezek az alkalmankénti gyengeségek és inga- dozások belesimulnak és elvesznek Vándorfi László szenvedélyes és tarka, harsogó színpadképeiben. Krámer György koreográfiája elementáris, fékezhetetlen tempójú, és ehhez Vándorfi gördülékenyen, frappánsan illeszkedő játékot rendelt, pillanatnyi zökkenő sincs, minden flottul pörög, a ritmus nem törik meg, nem fullad ki, nincsenek holtpontok, lamentálások.

A sűrű, zsúfolt gépezetben a rendező szemlátomást mindent pontosan felmért, kiszámított, bepasszintott. A futkosások, kavarodások látszólag improvizatívnak tűnnek, de mindenképpen Vándorfi képlete érvényesül, működik előttünk. Ebbe nyilván belekalkulálta azt is, hogy mindenki húz ugyan, de talán nem úgy, mint Hatás Andrea (Klipsz), Koscsisák András (Bringa), Kovács Ágnes Magdolna (Csa-csa-csa) és persze Szeles. Hatás Andreát mintha kedvetlennek láttam volna, pedig a musical egyik kis fénylő pontja ő, noha Klipsz nem jelentős szerep, de a színésznő mégis feljavítja énekével, lényével. Koscsisák meg-megmártja magát a naiv, bátortalan fiú nevetséges alakjában, locsi-fecsizik Bringa minden mindegy jel- lemében, szórakoztatja a hülyülés . Kovács Ágnes Magdolna először egy kalapos, méltóságteljes dáma, majd egy fenséges revütáncosnő mögé rejti múltját a hotelben, hogy aztán levetkőzze gátlásait egykori szerelme előtt. A fiatal színésznő imponáló jelenség, adottságai előbb vagy utóbb egyre magasabbra emelik a pályán. Kovács Ágnes Magdolnát már nem dughatja el Vándorfi. A Hotel Mentholban díszletről nem beszélhetünk. Kovács Yvette Alida díszletter- vező megoldásai a meglevő készletet tették praktikussá. A jelmeztervező Justin Júlia viszont tobzódhat a színesebbnél színesebb, a változatosnál változatosabb ruhákban. A túlhangsúlyozott külsők kissé paródiái a kor divatjának, a rock and rollos őrületnek. A produkció sikerét nem nehéz megjósolni: Vándorfi és kollégái háromórás vágtája a Hungária-dalokkal magával ragadja a nézőt. Erre az időre érdemes beköltözni a Hotel Mentholba, amely a régi szerelemnek köszönhetően újra virul, a ragadozó kezek átmenetileg elkerülték.