A titkot magukkal vitték

Meleg hétfői délután volt 1977. augusztus 15-én Fűzfőgyártelepen. A gyárból éppen hazaérő szüleimmel lakásunk folyosó- ján beszélgettünk. Néhány perc telhetett el a kétórai műszak- váltást jelző dudahang után, amikor hatalmas robbanás rázta meg az épületet.

Győrffy Árpád

- A tároló és a kiadó helyén tátongó hatalmas gödrök láttán fel sem merült bennünk, hogy a két kiadós kollégánkból bármit találunk. A későb- bi kutatásnál is csak épphogy előkerült valami. Egy fekete hajtincs, talán a Gyurié le- hetett, bőrfoszlányok, egy csontdarab, ami az antropológusok szerint emberi sarokból származhatott - mesél a pusztításról Ticz Antal.- Ott már nem volt mit tenni. Megnéztük, hányan vagyunk, aztán mindenki ment a dolgára, hogy elzárja a szétszakadt, megrongálódott víz-, levegő- és savvezetékeket, hogy áramtalanítson - folytatja Szabóki Sándor. - A tűzoltók is gyorsan megérkeztek, húzták a tömlőt, hogy oltsanak. Mondtam, nem lesz rá szükség, hisz a robbanás minden tüzet elfújt, de még a több száz kilós vasbeton darabokat is ötven-hatvan méterre röpítette a légnyomás. Hihetetlen energia szabadult fel a tárolóban lévő 3,5 tonna nitroglicerin felrobbanásával. A sérülteket dr. Király Ferenc fogadta a rendelőben, aki 1962 óta üzemorvosként, sebészként, sportorvosként dolgozott a gyártelepen.- Öt asszisztensem segítségével hatvankét embert láttam el. Ketten sajnos meghaltak közülük. Kingyel Andrást a munkából hazafelé menet, a robbanás helyétől 6-700 méterre talál- ta fejbe egy tőcsavar. Grúber Sándornak a robbanás közelében teljesen szétroncsolta a hátát egy repülő hordó. Amikor a rendelőbe értek, már csak annyit tudott mondani, hogy segítsetek rajtam. Aztán 4-5 perc múlva ő is meghalt. A súlyos sérültek közül ketten kerültek kórházba. A többieket mi elláttuk, az utókezelést is én végeztem. Később nem nagyon volt szó erről, mintha el akarták volna felejteni.A robbanás után nem sokkal a munkásőrök körbezárták a területet, megjelentek a nyomozók, szakértők, hogy kiderítsék, mi történt. A szabotázs lehetőségét hamar kizárták, de igazán csak annyit tudtak meg, hogy minden az előírásoknak megfelelően zajlott.Szabóki Sándor szerint a technológia maga biztonságos volt. A robbanás nem sokkal azután történt, hogy a két kiadós bement az épületbe. Talán valami kicsúszott egyikük kezéből, talán más történt, már sohasem derül ki. Valami olyan hiba lehetett, ami igazán nem rajtunk múlik, mint amikor megbotlunk egy sima úton. - Akkor igazán nem is fogtuk fel, hogy mi történt, de mégis teljesen megváltoztatta az életünket. Az ember ilyenkor rájön arra, hogy mennyire apró, nevetséges problémákkal tölti sokszor a napjait. Rá kellett jönnünk arra is, hogy nem szabad lezáratlan ügyeket, vitákat hagyni. Hisz lehet, hogy holnap már nem lesz módunk a rendezésükre.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!