Nincsenek szinkronban

- Ehhez képest viszont kevesen veszik igénybe a szolgáltatást, vagy rosszul gondolom? - Egyrészt nagyon kevés tolmács van, másrészt idő kell ahhoz, hogy megszokják: egy idegennel kell adott esetben megosztaniuk a legbizalmasabb problémáikat. Hiszen, ha igénylik, én megyek velük például a nőgyógyászhoz, a bíróságra, holnap történetesen egy gyermekelhelyezési perben kell tolmácsolnom. Korábban csak a családtagok segítségére számíthattak, ami egyrészt jó, ugyanakkor így szinte mindig csak részinformációkat kaptak, illetve jobb híján helyettük intéztek és intéznek el mindent. Így a hallássérültek elveszítik önállóságukat, nincs privát életük, nehezen tudnak leválni a szüleikről, ha meg valamiért egyedül maradnak, akkor szembesülnek azzal, hogy teljesen járatlanok a mindennapi ügyek intézésében. Ez azért változni látszik.

- Hazánk nem az esélyegyenlőségről híres. Milyen hátrányokkal számolhatnak a siketek? - Rendkívül nagy az in-formációhiány. Még mindig gond a tanulás, illetve a későbbi elhelyezkedés. Az iskoláknak, egészségügyi intézményeknek, hivataloknak tudniuk kellene, hogy honnan hívjanak segítséget, ha egy hallássérült tér be hozzájuk, ez sajnos még mindig nehezen megy. Számukra egy telefonos ügyintézés is teljesíthetetlen feladat. Más példa: a tévék adásait lehetetlen követni a feliratok alapján, hiába készülnek a híradók felirattal, azok nincsenek szinkronban a képpel, gyakorlatilag használhatatlanok. Nehéz tehát a tájékozódás számukra, igaz, a technika ma már sok más lehetőséget biztosít.

- Miért fontos, hogy tolmácsok váltsák fel a családtagokat?

- Nekünk kötelességünk minden elhangzott információt lefordítani, átadni, amivel teljesen új világok nyílnak meg számukra. Ezáltal rájönnek, eddig mennyi mindenből kimaradtak. Például egészen más otthon a családtag összefoglalójából megtudni, mit mondtak a szülői értekezleten vagy milyen diagnózist állított fel az orvos, és más ezt teljes tartalmában megismerni. A tolmácsolás erősen bizalmi helyzet, szigorú titoktartási kötelezettségünk van, hiszen sokszor az életük legintimebb részleteibe tekinthetünk be.

- A társadalom a fogyatékkal élőkkel könnyen társítja az értelmi fogyatékosságot is. Gondolom, ez a siketek esetében is probléma?- Ez bizony gyakran előfordul, holott erről szó sincs. Az, hogy gondot okoz nekik mondjuk egy hivatalos levél értelmezése, az a már említett nyelvi különbségből és a nem megfelelő módon történő információátadásból adódik. Egyébként meglehetősen zárt világban élnek, egymással barátkoznak, többnyire egymás között házasodnak. Néha előfordul, hogy olyan szituáció-ban is próbálnak esélyegyenlőség címen harcba szállni, amiben ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint bármely más polgárt. Ez is abból ered, hogy félinformációkkal rendelkeznek és sok a félreértés.

- Alig tudunk valamit a jelnyelvről, még azt sem, pontosan milyen lehetőséget ad a közlésre?- Úgy gondolom, hogy mindent ki lehet vele fejezni. A könyvekben és a jelszótárban mintegy 2500 jelet gyűjtöttek össze, ennél azonban jóval gazdagabb maga a használt rendszer, amelyben a mimikának, a testbeszédnek, a szájról olvasásnak is rendkívül nagy szerepe van. Az egészen finom árnyalatok kifejezésére is alkalmas, lehet vele követni a beszélt nyelv ritmusát, hangulatát, de például lehet jelbeszédben káromkodni is. Ugyanakkor nem egy nemzetközi nyelv, országonként sok lehet benne az eltérés. Van nemzetközi jelnyelv, ezt leginkább nemzetközi konferenciákon alkalmazzák.

- Győzi egyedül ezt a munkát?- Közel egy éve keresünk jelnyelvi tolmácsot, mert egyre több igény van a munkánkra, egyedül pedig már rég kevésnek bizonyulok, hogy biztosítsam az éjjel-nappali ügyeletet. Eddig sajnos még nem akadt jelentkező.