"A jó évkezdet egy hétig sem tartott"

Az év első kereskedési napjaiban ezek a remények segítették egészen váratlan dinamikájú emelkedéshez a piacokat, a jó évkezdet azonban egy hétig sem tartott, és az elromló hangulatban ismét olyan eséseket láthattunk, amelyek a nagy indexek szintjén a tavaly őszi mélypontokat közelítették. 

Az igazán félelmetes az volt ebben, hogy az esést ismét a pénzügyi szektor vezette, megint kiderült a legnagyobb amerikai bankokról, hogy minden eddigi segítség ellenére állami támogatás nélkül továbbra is fizetésképtelenek.

Ennek eredményeként Barack Obama beiktatásának napján a három legnagyobb amerikai bank árfolyama hatalmas zuhanás után új mélypontokat ütött, a széles piacot lefedő indexek pedig 4-5 százalékos mínuszokkal köszöntötték az új elnököt. A pesszimistábbak ezzel a maguk részéről el is temették a várva-várt Obama-rally-t a részvénypiacokon, az optimisták még reménykednek. 

OLDALTÖRÉS: Pénzpiac

Talán érdemes néhány számmal illusztrálni, hogy tulajdonképpen miben.

Az a gazdaságélénkítő csomag, amelyet Obama még februárban el akar fogadtatni a Kongresszussal, jelen állás szerint egy 8-900 milliárd dolláros központi költségvetési kiköltekezésben lényegül. Az előzetes hírek szerint ebből 3-400 milliárd dollár be nem szedett adó, azaz magánszemélyeknek és vállalatoknak nyújtott adókedvezmény lesz. 

Az utóbbi elem főleg azért került be a tervezetbe, hogy a Szenátusban csak egyszerű, de nem minősített többséggel rendelkező demokraták megszerezzék republikánus szenátorok szavazástechnikailag megkerülhetetlen támogatását is. 

A program előkészítése során egyébiránt az Obama-csapat egyre erőteljesebben összeütközött a sajátjaival, a Kongresszus demokrata szenátoraival és képviselőivel is, az ő támogatásuk biztosítására most olyan pontokkal egészül ki a tervezet, amely a lakások kényszerárverezések leállításával, a munkanélküli segélyezés erősítésével és más szociális indíttatású intézkedésekkel mérsékelheti a gazdasági aktivitás csökkenésének pusztító hatásait. 

Mindez remekül hangzik, a baj a nagyságrendekkel, illetve a problémák strukturális jellegével van. Az eladósodásból finanszírozott, a monetáris politika által is minden lehetséges eszközzel támogatott fiskális expanzió most tervezett köre tehát 8-900 milliárd dollárra rúg, ez a 14 000 milliárd körüli amerikai GDP-hez képest bizony tényleg nem kevés. 

Ha azonban azt nézzük, hogy a válság kezdete óta a világban elszenvedett  tehát nem pusztán a pénzügyi vagyoneszközök leértékelődésén keresztül bekövetkezett  vagyonvesztést mintegy 30 000 milliárd dollárra becsülik, amiből 1213 000 milliárd dollár érintheti közvetlenül az Egyesült Államokat, akkor már nem tűnik olyan ellenállhatatlan erejűnek a csomag. 

Mostanra kezd világossá válni az is, hogy csak a bankrendszer újratőkésítésének már megoldottnak vélt problémája újabb, valószínűleg összességében 1000 milliárd dolláros nagyságrendű állami beavatkozást igényel. Ez pedig egy olyan eleme a válságkezelésnek, ami nélkül elképzelhetetlen a hitelezés beindítása, ami pedig alapvető feltétele a visszaesés érdemi fékezésének.

Az Obama-terv foglalkoztatási célkitűzéseit keresse a pénteki Naplóban.

Kovács Krisztián elemző
Concorde Értékpapír Zrt.

Talán érdemes néhány számmal illusztrálni, hogy tulajdonképpen miben.

Az a gazdaságélénkítő csomag, amelyet Obama még februárban el akar fogadtatni a Kongresszussal, jelen állás szerint egy 8-900 milliárd dolláros központi költségvetési kiköltekezésben lényegül. Az előzetes hírek szerint ebből 3-400 milliárd dollár be nem szedett adó, azaz magánszemélyeknek és vállalatoknak nyújtott adókedvezmény lesz. 

Az utóbbi elem főleg azért került be a tervezetbe, hogy a Szenátusban csak egyszerű, de nem minősített többséggel rendelkező demokraták megszerezzék republikánus szenátorok szavazástechnikailag megkerülhetetlen támogatását is. 

A program előkészítése során egyébiránt az Obama-csapat egyre erőteljesebben összeütközött a sajátjaival, a Kongresszus demokrata szenátoraival és képviselőivel is, az ő támogatásuk biztosítására most olyan pontokkal egészül ki a tervezet, amely a lakások kényszerárverezések leállításával, a munkanélküli segélyezés erősítésével és más szociális indíttatású intézkedésekkel mérsékelheti a gazdasági aktivitás csökkenésének pusztító hatásait. 

Mindez remekül hangzik, a baj a nagyságrendekkel, illetve a problémák strukturális jellegével van. Az eladósodásból finanszírozott, a monetáris politika által is minden lehetséges eszközzel támogatott fiskális expanzió most tervezett köre tehát 8-900 milliárd dollárra rúg, ez a 14 000 milliárd körüli amerikai GDP-hez képest bizony tényleg nem kevés. 

Ha azonban azt nézzük, hogy a válság kezdete óta a világban elszenvedett  tehát nem pusztán a pénzügyi vagyoneszközök leértékelődésén keresztül bekövetkezett  vagyonvesztést mintegy 30 000 milliárd dollárra becsülik, amiből 1213 000 milliárd dollár érintheti közvetlenül az Egyesült Államokat, akkor már nem tűnik olyan ellenállhatatlan erejűnek a csomag. 

Mostanra kezd világossá válni az is, hogy csak a bankrendszer újratőkésítésének már megoldottnak vélt problémája újabb, valószínűleg összességében 1000 milliárd dolláros nagyságrendű állami beavatkozást igényel. Ez pedig egy olyan eleme a válságkezelésnek, ami nélkül elképzelhetetlen a hitelezés beindítása, ami pedig alapvető feltétele a visszaesés érdemi fékezésének.

Az Obama-terv foglalkoztatási célkitűzéseit keresse a pénteki Naplóban.

Kovács Krisztián elemző
Concorde Értékpapír Zrt.

Talán érdemes néhány számmal illusztrálni, hogy tulajdonképpen miben.

Az a gazdaságélénkítő csomag, amelyet Obama még februárban el akar fogadtatni a Kongresszussal, jelen állás szerint egy 8-900 milliárd dolláros központi költségvetési kiköltekezésben lényegül. Az előzetes hírek szerint ebből 3-400 milliárd dollár be nem szedett adó, azaz magánszemélyeknek és vállalatoknak nyújtott adókedvezmény lesz. 

Az utóbbi elem főleg azért került be a tervezetbe, hogy a Szenátusban csak egyszerű, de nem minősített többséggel rendelkező demokraták megszerezzék republikánus szenátorok szavazástechnikailag megkerülhetetlen támogatását is. 

A program előkészítése során egyébiránt az Obama-csapat egyre erőteljesebben összeütközött a sajátjaival, a Kongresszus demokrata szenátoraival és képviselőivel is, az ő támogatásuk biztosítására most olyan pontokkal egészül ki a tervezet, amely a lakások kényszerárverezések leállításával, a munkanélküli segélyezés erősítésével és más szociális indíttatású intézkedésekkel mérsékelheti a gazdasági aktivitás csökkenésének pusztító hatásait. 

Mindez remekül hangzik, a baj a nagyságrendekkel, illetve a problémák strukturális jellegével van. Az eladósodásból finanszírozott, a monetáris politika által is minden lehetséges eszközzel támogatott fiskális expanzió most tervezett köre tehát 8-900 milliárd dollárra rúg, ez a 14 000 milliárd körüli amerikai GDP-hez képest bizony tényleg nem kevés. 

Ha azonban azt nézzük, hogy a válság kezdete óta a világban elszenvedett  tehát nem pusztán a pénzügyi vagyoneszközök leértékelődésén keresztül bekövetkezett  vagyonvesztést mintegy 30 000 milliárd dollárra becsülik, amiből 1213 000 milliárd dollár érintheti közvetlenül az Egyesült Államokat, akkor már nem tűnik olyan ellenállhatatlan erejűnek a csomag. 

Mostanra kezd világossá válni az is, hogy csak a bankrendszer újratőkésítésének már megoldottnak vélt problémája újabb, valószínűleg összességében 1000 milliárd dolláros nagyságrendű állami beavatkozást igényel. Ez pedig egy olyan eleme a válságkezelésnek, ami nélkül elképzelhetetlen a hitelezés beindítása, ami pedig alapvető feltétele a visszaesés érdemi fékezésének.

Az Obama-terv foglalkoztatási célkitűzéseit keresse a pénteki Naplóban.

Kovács Krisztián elemző
Concorde Értékpapír Zrt.