Iránya van a szökésnek

A költőnővel Horváthné Peterdy Ilona beszélgetett. Immár ötödik kötete a Boldog szökés Tungli M. Klárának, aki nem tudja pontosan behatárolni, hogy mikor kezdett el írni, de talán akkora tehető, amikor befejezte a tanítást. 

A lelkében összegyűlt fájdalmak, gyötrelmek és örömök ekkor törtek fel belőle írás formájában. A kötet címe az egyik költemény címe is egyben, amiben az idővel foglalkozik. Versírás közben úgy telnek el az órák, hogy észre sem veszi. 

Tungli M. Klára:  Néha pillanatnak érzem az írás alatt eltelt időt, máskor meg úgy tűnik, hogy megkínlódom, gyötrödöm
(Fotó: Penovác Károly)

Azért választotta ezt a költeményt a kötet címének, mert úgy érzi, hogy ez a vers jól kifejezi őt. Hangsúlyozta: mindig iránya van a szökésnek, ami boldog vagy az lehet.

- A rövidebb versek csak úgy jönnek, leülök és már írom is őket. Néha pillanatnak érzem az írás alatt eltelt időt, máskor meg úgy tűnik, hogy megkínlódom, gyötrödöm a versekért - mondta a költőnő. 

Az előző négy kötetben csak versek szerepeltek, de a mostaniban prózai írások is találhatók. - Nehéz róluk bármit is mondani. Jött egy késztetés, írtam valamit, ami végül nem vers lett - fűzte hozzá Tungli M. Klára. 

Példaképe nincs, nehezen tudna említeni bárkit is, hiszen egy volt magyartanár hosszan sorolhatná a nagy klasszikusokat. A legfontosabbnak azt tartja, hogy minden ember találja meg a saját hangját.

Berzevici Zoltán a költőnő megzenésített verseivel színesítette a könyvbemutatót, Róhrer Lászlóné pedig versket olvasott fel.